20,1 | A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. |
20,2 | Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!" |
20,3 | Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. |
20,4 | Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. |
20,5 | Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. |
20,6 | Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, |
20,7 | és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. |
20,8 | Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. |
20,9 | Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. |
20,10 | A tanítványok ezután hazamentek. |
 |
| Eugène Burnand: Péter és János szaladnak a sírhoz... 1898. |
Kivételes pillanat életünkben, amikor úgy érezzük, hogy most azonnal utána kell járni a dolgoknak. Mindent ott kell hagyni, szaladni kell, mert mindennél fontosabb megbizonyosodni valamiről. Gyerekek képesek erre: reggel, iskolába menet, félig felöltözve leülnek a szoba közepén, előveszik a Lego-prospektust, mindenki rohangál körülöttük, ők meg minden idegszálukkal arra koncentrálnak, hogy kirakjanak egy autót, házat, űrhajót. Mert ez mindennél fontosabb nekik. Érezted már ezt Jézussal kapcsolatban? Olvastad már valaha ilyen belső lobogással a Szentírást?
Molnár Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése