János evangliuma 21,15-19

21,15	Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én bárányaimat!"
21,16	Másodszor is megszólította: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Ő ismét így válaszolt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!"
21,17	Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én juhaimat!
21,18	Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod."
21,19	Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: "Kövess engem!"

"Szeretsz e engem?"

Szent ámulattal olvassa az ember ezt a bibliai részt. Mondhatnám az egyik legdrámaibb jelenete a Szent Könyvnek. De ez nem illő megfogalmazás, mert igazából az ótestamentumi halk szellő jelenik meg, és akkor térdre esünk, mert látjuk színről színre, hogyan alkotja, formálja Isten a világot és az emberi lelket. Szeretsz? Akkor legeltesd és őrizd a bárányokat, a juhokat. Sokszor hallom a gyülekezeten belül is: ezt, vagy azt a nőt, vagy férfit nem bírom elviselni. Pedig mindenki bárány vagy juh. Legeltetni kell őket és nem lebecsülni. Szeretettel mindenkit a maga szintjén (ami sem lejjebb, sem feljebb nincs a mienknél) kell segíteni, találja meg a helyét az életben, a gyülekezetben.

Fekete Márton