Pál levele a Galatákhoz 4,21-31

4,21	Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt?
4,22	Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól.
4,23	De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által.
4,24	Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár.
4,25	Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt.
4,26	De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk.
4,27	Mert meg van írva: "Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak."
4,28	Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok.
4,29	De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is.
4,30	De mit mond az Írás? "Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával."
4,31	Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.

Merész, szokatlan eszközzel közelít "ó-szövetségünk" felé a mai ige: allegorikusan értelmezi Hágár és Sára, Izmáel és Izsák viszonyát. Nehéz befogadni elsőre, sok töprengés, imádságos lélek kell hozzá. Olvassuk el többször!

Mindenesetre határozottan kimondatik: "Izsák"-ok vagyunk, az ígéret gyermekei. Ha óvatosan továbbtöprengünk, vegyük észre magunkat az ige tükrében! Milyen jeleket látunk magunkon? Van egy féltestvérünk, aki piszkál, üldöz, bánt, irigykedik, soha nincs tőle nyugtunk? Vagy elűzetett már anyukájával együtt? Esetleg már elűzetett, de fogalmunk sincs, hová megyünk? Megyünk egy hegy felé, apa kezét fogjuk és azt hisszük, csak kirándulunk? Vagy megtapasztaltuk már azt is, hogy apánál is van egy nagyobb hatalom, akinek ő fogja a kezét, és érdemes minden tekintetben rá hagyatkozni, mert már rég gondoskodott helyettünk/értünk való áldozatról?

Molnár Péter