2011. október 5., szerda

Pál levele a Galatákhoz 5,1-15

5,1
Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.
5,2
Íme, én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek.
5,3
De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani.
5,4
Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek.
5,5
Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.
5,6
Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.
5,7
Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek?
5,8
Ez a félrevezetés nem attól van, aki hív titeket.
5,9
Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti.
5,10
Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az.
5,11
Engem pedig, testvéreim, ha még mindig a körülmetélkedést hirdetem, miért üldöznek? Hiszen akkor megszűnik a kereszt botránya.
5,12
Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket.
5,13
Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
5,14
Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."
5,15
Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!

Érdekes olvasni, hogy már kétezer évvel ezelőtt is egymást marták és falták egy gyülekezet tagjai, szeretem, hogy a Biblia ilyen őszinte és nem valamiféle idealizált képet fest elénk, amit lehetetlenség elérni, hanem csak egyszerűen bemutatja, hogy milyenek is vagyunk valójában, akkor is és most is. Nincs olyan, hogy bezzeg a régiek és hogy azelőtt mennyivel jobban mentek a dolgok. Ugyanazokkal a helyzetekkel küszködünk évezredek óta, valóban nincs új a nap alatt. De az is jó, hogy Pál bölcsen csak annyit mond: én bizalommal vagyok irántatok.
Minden vitatkozás mellett ennek kell lennie a mi alapállásunknak is. Lehetnek viták, akár súlyos nézetkülönbségek közöttünk is, de a "szeretet által munkálkodó hit" nyilvánuljon meg a testvéreink felé is, bízzunk abban, hogy a másik is az Istenhez vezető utat keresi, akárcsak mi magunk, mert ha nem így tekintünk egymásra, akkor tényleg elemésztjük egymást és nem lesz egy győztes sem közöttünk, csak a mi ellenségünk örülhet. Ne tegyük ezzel hiábavalóvá a kereszt botrányát!
Bartos Bea

1 megjegyzés:

  1. Ha szeretetben tudunk egymásnak szolgálni, és nem magunknak kedvezni, ha a szabadság nem ürügy, hogy kedvezzünk magunk vágyainak, hanem áldozatkészséggel tudjuk önmagunk kényelme fölé a másik igényét helyezni, ha tudjuk egymás terhét hordozni, de a magunkét sem tesszük másra, hanem a magunkét is elhordozzuk: no akkor elkezdődik valami.
    És akkor majd lesz létszámbeli gyarapodás, misszió is, erőlködés nélkül, mert a népek azt kérdezik majd: Kik ezek? Hogy lehetne hozzájuk tartozni? Mert ettől növekedett napról napra a gyülekezet régen, és növekedhetne ma is!
    Ha engedelmeskedünk a felszólításnak:
    SZERETETBEN SZOLGÁLJATOK EGYMÁSNAK!

    "Mert Krisztus Jézusban nem számít...csak a szeretet által munkálkodó hit." Az Ő szeretete irántunk, és az ebből fakadó áldozata értünk. És erre válasz csak azt lehet, hogy mi is szeretjük egymást és mindenek felett Őt, és ha kell áldozatra is készek vagyunk egymásért is. A szeretet nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértünk, azt meg végképp nem, hogy teljesen egyformák vagyunk. De azt igen, hogy amiben nem értünk egyet, azt is tudjuk szeretetben elhordozni.

    Ha nem így teszünk, akkor a mi közös ELLENSÉGÜNK valóban jót nevet rajtunk!
    És nem gyarapodás lesz, hanem szétforgácsolódás. Fontos, hogy beszéljünk azokról a dolgokról, amikben nézetkülönbség van köztünk. De egymással. És nem egy másik emberrel. És nem gondolva, hogy csak az egyedül üdvözítő, amit én mondok, én gondolok. Mert, ahogy egy hegycsúcsra feljutni is több úton lehetséges, úgy a hit útjai is különfélék lehetnek. De van egy, ami a legkisebb közös többszörös, ami nem kikerülhető: A KERESZT, Krisztus értünk kiontott vére.
    Ha ha bármi konfliktus vagy nézeteltérés van, Rá kell tekintsen mindenki, neki engedelmeskedve, Őt követni.

    VálaszTörlés