Pál levele a Galatákhoz 6,1-10

6,1	Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.
6,2	Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.
6,3	Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.
6,4	Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.
6,5	Mert mindenki a maga terhét hordozza.
6,6	Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját.
6,7	Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is:
6,8	mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.
6,9	A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.
6,10	Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

Hát bizony, az „EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK” –ban nem csupán az foglaltatik benne, hogy támogassuk az elesetteket, a szegényeket, hanem az ige szerint szelíd lélekkel helyre kell igazítanunk testvérünk tévedéseit, uram bocsá’ bűneit. Jaj, de nehéz ez! Nem is nagyon szeretjük gyakorolni. Mert kényelmetlen. Mert haragot gerjeszthet. De félünk attól is, amire az ige is int: nehogy kísértésbe essek, ítélkezzek testvérem felett. Ezért fontos, hogy mindenki a maga tetteit vizsgálja meg legelőbb! Ez legyen rendszeres, alapos és őszinte. Csak így tudok Lélek által vetni, és adott esetben én magam is el tudom fogadni testvérem szeretetből fakadó intését, ha valamiben vétettem. 

Tegyünk tehát jót mindenkivel, DE LEGINKÁBB AZOKKAL, AKIK TESTVÉREINK A HITBEN. A „leginkább” számomra azt jelenti, hogy kiemelten nagy a felelősségünk hittestvéreinkért. Azokért, akik már a gyülekezeten belül vannak, hogy ott is maradjanak, el ne tévelyedjenek. És azokért a hittestvéreinkért is, akik tőlünk távol súlyos, nehéz terheket hordoznak, megpróbáltatások között, vagy határainkon túl kettős kisebbségben élnek, vagy itthon szórványokban, nehéz körülmények között, sokszor reményvesztett helyzetben küzdenek a megmaradásukért. Az igében velük szemben megfogalmazott kötelezettségeink teljesítése abban is megnyilvánulhat, ha őket bátorítjuk, keressük az alkalmat és lehetőséget, hogy gyakoroljuk a testvéri közösséget, terheik hordozásában segítő, együtt érző szeretetünkről őket biztosítjuk, értük folyamatosan imádkozunk.

MERT VAN MÉG IDŐNK! Add Uram, hogy a Lélek által gondozott veteményeskertedben a Te irányításoddal én is munkálkodhassak, és kerted megtermett gyümölcseit naponta ízlelhessem testvéreimmel együtt! Adj Uram, kérlek ebben társakat is mellém, hogy együtt, örömmel szolgálhassunk, a Te dicsőségedre, magunk és embertársaink örömére, növekedésére! Add Uram, hogy Krisztus törvényének betöltése itt, ma, köztünk is megtörténhessen, hogy szeretetben, szelídségben hordozni tudjuk egymás és magunk terhét! Kérlek Uram, légy ebben is velünk, kérlek Uram, ne engedd, hogy ellankadjunk! 

Csenki Zsuzsa