Pál levele a Galatákhoz 6,11-18

6,11	Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel!
6,12	Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok kényszerítenek arra titeket, hogy körülmetélkedjetek, csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket.
6,13	Mert akik körülmetélkednek, maguk sem tartják meg a törvényt, hanem azért akarják a ti körülmetéléseteket, hogy a ti testetekkel dicsekedhessenek.
6,14	Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.
6,15	Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés.
6,16	Békesség és irgalmasság mindazoknak, akik e szabály szerint élnek, és az Isten Izráelének!
6,17	Ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat, mert én a Jézus bélyegeit hordozom a testemen!
6,18	A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen.

A drága Pál hatalmas nagy betűkkel ír nekünk! Azért, hogy a mondanivalóját pontosan megértsük, ne próbáljunk átsiklani felületességből, figyelmetlenségből egyetlen részleten sem, gondolván, hogy ez számunkra nem új, vagy nem ránk tartozik. Hiszen egyikünknek sincs szándékában körülmetélkedni, zsidóvá lenni, stabil keresztyének vagyunk, tudjuk, hol a helyünk, hogyan kell(ene) Istennek tetsző módon élnünk.

De a dolog bonyolultabb. Arról van szó, hogy szükséges-e hitbeli meggyőződésünket, elkötelezettségünket külső, látható jelekkel bizonyítani mások előtt, vagy akár saját magunknak. A keresztyén hit őszinte megéléséhez hozzá tartozik annak nyilvános vállalása, egyfajta életforma, amelynek nem szabad a szoba négy fala közé bezárkóznia, hanem amelyhez hozzá tartozik a templomba járás, részvétel gyülekezeti alkalmakon, bibliaórákon, sőt nagyobb egyházi rendezvényeken. Tekinthető ez „lelki körülmetélkedésnek”?

Úgy gondolom, nem. A zsidó, vagy zsidóvá váló ember – férfi! - számára a körülmetélkedés a belépő a hívek közösségébe, olyan esemény, amely önmagában nem üdvözít, hanem a törvény hatálya alá helyez. Számunkra, hívő keresztyének számára a sorrend megfordul. A belépőt Krisztus a kereszten megszerezte nekünk, csak hittel, tudatosan el kell fogadnunk, és akkor természetessé, sőt belülről fakadó kötelezettséggé válnak hitünk megélésének külső-belső jelei, cselekedetei. 

Van még egy fontos különbség. A körülmetélkedés egész életre szóló bélyeg, visszacsinálni nem lehet, függetlenül attól, hogy az illető ténylegesen a törvény szerint él-e vagy sem, és ha nem, akkor a végső elszámolásnál semmi haszna. A keresztyén ember a keresztségben kap ígéretet Istentől az örök életre. Ennek nincs látható nyoma, de beteljesülése biztos, nem függ saját cselekedeteinktől, erőfeszítésünktől, csak elveszíteni lehet, ha nem vigyázunk. Vigyázzunk hát, és kérjünk hitet, erőt a vigyázáshoz!

Mándy Tamás