Pál első levele Timóteushoz 1,1-11

1,1	Pál, a mi megtartó Istenünknek, és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola,
1,2	Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.
1,3	Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat,
1,4	ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által.
1,5	A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.
1,6	Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat,
1,7	törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak.
1,8	Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal.
1,9	És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok,
1,10	a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással.
1,11	Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott.

"Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek" (Mt 5:9)

Timóteus küldetése: a célt tévesztett, vitákban, mítoszokban és a törvény spekulatív értelmezésében elveszett tévtanítók, és az efézusi közösség visszavezetése a lényegre. Mi ez? A lelki értelemben egészséges, értelmes, képmutatás nélküli hitből származó szeretet. A szabadulás útja egyedül a boldog Isten dicsőségének örömhíre. Ezt a hírt bízta rád is az Úr!

Marossy Gábriel