2011. november 4., péntek

Pál második levele a Thesszalonikaiakhoz 3,6-18

3,6
Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át.
3,7
Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek,
3,8
nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek.
3,9
Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként.
3,10
Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.
3,11
Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek.
3,12
Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek.
3,13
Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe.
3,14
Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön.
3,15
De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket.
3,16
Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!
3,17
A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel, minden levelemen, így írok.
3,18
A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Újonnan alakult, lelkes keresztyén közösségek szembesültek azzal a problémával, "hogy némelyek tétlenül élnek (...) nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek."
A levelekből kiderül, hogy volt egy problémája a Thessztalonikai gyülekezetnek: az Úr eljövetelét nagyon közelre (parúzia) várók egy csoportja tétlenné vált: az úr közelségének dinamizmusa a hétköznapi életben statikusságot, a minden mindegy állapotát hozta. Lehet, hogy a "thesszalonikai semmittevők" egy része tényleg csak naplopó volt, de azt sejtjük, hogy sokkal inkább az Úr eljövetelének közelségét értették félre.
Ma legyünk egy kicsit megértők a letargikus Thesszalonikaiakkal! Ők még az első-második keresztyén generáció. Ők még nem tapasztalták meg azt, hogy sok-sok nemzedék születik, és hal meg anélkül, hogy Krisztus másodszor visszajönne. Ők az angyal szavát a maguk életére vonatkoztatták: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." (Persze mi már sejtjük, hogyan kell érteni Jézus szavait, hogy "Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!")
De van egy nagy értéke ennek a nyilvánvalóan hibás gondolkodásnak. Az általa felismert "igazságot" az életére vonatkoztatja és nem fél a következményektől. Nem fél attól, hogy ez a gondolkodás lényegesen más életet hoz... Kis ironiával mondhatjuk azt is, hogy ők igazán komolyan vették, hogy "ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával".
Tanuljunk ma a thesszalonikai semmittevőktől egy kis radikalitást! Ne féljünk megváltozni!
Molnár Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése