Pál első levele Timóteushoz 2,1-7

2,1	Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért,
2,2	a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.
2,3	Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt,
2,4	aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.
2,5	Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,
2,6	aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.
2,7	Azért rendeltettem hírnökül és apostolul - igazat mondok, nem hazudok -, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket.

„...aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére...” Milyen nehéz is ezt nekünk embereknek néha megérteni.

Egyszer olvastam egy nagyon találó magyarázatot. Isten egy csodálatos előadást készített ajándékba, ahova mindenkit meghívott. Mindenki névre szóló jegyet és széket kap. (Mi tudjuk: ingyen, kegyelemből.) A te székedbe nem ülhet bele más, csak az, akinek el van készítve. Isten azt szeretné, hogy mindenki foglalja el a helyét, egy szék se maradjon üresen. És szomorú lesz, ha lesznek olyan helyek, amelyek üresen maradnak.

Isten nagylelkű és hosszútűrő, sokkal inkább, mint bármelyikünk. Isten számára természetes, hogy minden emberi teremtményét szeretné újra magához ölelni, azt szeretné, hogy valamennyien visszataláljunk őhozzá, hogy mind üdvösségre jussunk. Azt gondolom, ezzel mi gyakran másképpen vagyunk. Ő nem ítéli el az embert. Velünk ez gyakran előfordul. Ő a bűnre haragszik, nem az emberre. Mi inkább látjuk az embert, aki vét, és gyakran rá haragszunk, nem a bűnre. Jó lenne úgy nézni a másikra, sokszor tőlünk nagyon különböző emberekre is, mint Isten gyermekeire. Milyen jó is lenne, ha tudnánk minden embertársunkra ennek tudatában tekinteni, és örömmel és bátran hirdetni, hogy csak egy a közben járó: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát MINDENKIÉRT!

Ha ezt elfogadjuk, akkor majd imádkozni is tudunk értük, és nem csak a hozzánk közelállókért, szeretteinkért, de még az ellenségeinkért, vagy a nekünk nem tetsző vezetőnkért, pl. rosszindulatú főnökünkért is. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, az ige szerint.

Csenki Zsuzsa