Pál első levele Timóteushoz 5,1-16

5,1	Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbakat pedig mint öcsédet,
5,2	az idősebb asszonyokat mint anyádat, a fiatalabbakat mint húgodat: teljes tisztasággal.
5,3	Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld.
5,4	Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek.
5,5	A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal.
5,6	A kicsapongó pedig már életében halott.
5,7	Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek.
5,8	Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.
5,9	Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni, aki nem fiatalabb hatvan évesnél, aki egy férfi felesége volt,
5,10	aki mellett jó cselekedetei tanúskodnak, ha gyermekeket nevelt fel, ha vendégszerető volt, ha a szentek lábát megmosta, ha nyomorultakon segített, ha mindenféle jó cselekedetre kész volt.
5,11	A fiatalabb özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha Krisztus ellenére feltámad bennük a vágy, férjhez akarnak menni.
5,12	Ezek ítéletet vonnak magukra, mert előző fogadalmukat megszegték.
5,13	Egyszersmind semmittevők is, akik megszokják, hogy házról házra járjanak; de nemcsak semmittevők, hanem fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene.
5,14	Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra.
5,15	Mert egyesek már a Sátánhoz hajlottak.
5,16	Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.

Szolgálat, szolgálat, szolgálat és ahol kezdem: a házam népénél.

A családomban és aztán a családommal. Pál apostol többször hangsúlyosan beszél erről és eszembe jut az, amit egy kedves presbitertestvérem felesége mesélt:

Asszonytestvérünk kórházba került és néhány napot ott kellett töltenie. A kórteremben többen voltak és ahogy lenni szokott, mindenkit látogattak. Vagy nem. A betegtársak megdöbbenve tapasztalták azt a figyelmetés gondoskodást, derűt és szeretetet, amelyet ez az anya és feleség családjától kapott. Néhány hónap múlva egy kontrollvizsgálaton asszonytestvérünk találkozott egyik betegtársával, aki megvallotta, hogy ő is keresi a kapcsolatot az Úrral, mert ennél a családnál megtapasztalta, azaz látta, hallotta és érezte, hogy így is lehet élni és ez az élet egy egészen másmilyen élet. 

Ez a család szolgált és szolgál, sokszor nem is tudatosan: szavaival, figyelmével, cselekedeteivel az evangéliumot hirdeti, így juthat el egy szerető, krisztusi családból valaki a mások szolgálatára: így történhet meg az, hogy Barnabás garai gyertyákat árul, hogy Kata a gyermekeknek gyöngyöt fűz és Fanni az időseknek hárfázik, így történhet meg, hogy több idős testvérünk náluk is idősebb testvérét látogatja rendszeresen...

Mindannyian tudjuk, hogy hívő embernek jót tenni nem jóérzés dolga, hanem kötelesség, de meg tudja-e tenni ezt az, aki nem ezt teszi otthon vagy nem ezt kapja, tud-e szívből szolgálni, aki családjában nem kap, nem ad szeretetet, figyelmet?

"ha valamely özv. asszonynak vannak magzatai, unokái, tanulják meg azok, hogy legelőször az ő tulajdon cselédjekkel tegyenek jól..." - szülővel, nagyszülővel, nélkülöző rokonnal - mert "ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogy fog gondot viselni Isten egyházára?"

Az apostol arra kér bennünket, hogy "jó szolgálattal legyünk, mert ez tisztességes dolog és Istennek kedves." Imádkozom mindannyiunkért, hogy így legyen. Ámen.

Kocsis Judit