5,17 | A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. |
5,18 | Mert azt mondja az Írás: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját", és "Méltó a munkás a maga bérére". |
5,19 | Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak "két vagy három tanú szavára". |
5,20 | Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon. |
Aligha lehet a Szentírásnak aktuálisabb része jelen pillanatban a Budai Református Gyülekezet számára, mint a presbiterekkel kapcsolatos intelmek. Itt azonban most nem arról olvasunk, hogy milyen legyen a jó gyülekezeti vezető, hanem arról, hogy mi, gyülekezeti tagok hogyan viszonyuljunk hozzájuk. Ez is nagyon fontos ám! Pál minket is felszólít, hogy becsüljük meg a vezetőinket, hiszen az ő tekintélyük Istentől való és ők azok, akik a gyülekezet ügyét (és nem az ügyeit!) a legnagyobb mértékben hordozzák. Ők ugyanis nem csupán "menedzserek", akik technikai dolgokban döntenek, hanem elsősorban szellemi vezetőink, akik élen járnak a tanításban és az igehirdetésben is. Kétszeres (vagy sokszoros) fáradozásaik kétszeres megbecsülést érdemelnek, tekintélyük védelmet kell, hogy jelentsen az alaptalan vádaskodásokkal szemben.Tekintsünk rájuk mindannyian így!
Bartos Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése