Pál első levele Timóteushoz 6,3-10

6,3	Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz,
6,4	az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik.
6,5	Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik.
6,6	Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel,
6,7	mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.
6,8	De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.
6,9	Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.
6,10	Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.

Sokszor, főleg hitbéli kérdésekben a jó és rossz dolgokat nagyon nehéz megkülönböztetni. A levelekben gyakran említik, hogy ne higgyünk a tévtanításokban. De hogy pontosan mik is azok, azt nagyon nehéz megállapítani. Itt azt olvashatjuk, hogy a tévtanító a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved. Kicsit ilyenek lehettek a reformáció korabeli hitvitázók, végeérhetetlen érvelés, hivatkozás a különböző igeversekre, támadás, védekezés, "szent" meggyőződés a maguk igazáról. Így kicsit fárasztónak tűnik, én mégis szívesen éltem volna akkor, amikor a hit kérdései mindennapi problémák voltak! A predesztináció vagy a szentáldozás miatt kocsmai verekedések törtek ki! Nemcsak felvállalták a hitüket, de küzdöttek is érte, és állandóan vallási kérdéseken gondolkoztak. Mi vajon milyen küzdelmeket vállalunk az elveinkért?

Ernhoffer Anna