| 6,1 | Akik iga alatt görnyedő szolgák, a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy az Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk. |
| 6,2 | Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek, hanem annál szívesebben szolgáljanak nekik, mert hívők és szeretettek, akik a jó cselekvésére törekszenek. Ezeket tanítsd és hirdesd! |
Urak és szolgák – egy letűnt kor társadalmát idéző osztályharcos kategóriák. De kik ma az urak, és kik a szolgák? Hol és kinek szolgálunk az iga alatt görnyedve? Húzza az igát – mondják a keményen dolgozóra. Munkás, dolgozó van ma is számos, mi is dolgozunk valakinek, de szolgálat-e a munkánk? Elég keményen húzzuk-e az igát, vagy csak ímmel-ámmal, muszájból bégezzük el a feladatainkat, és közben a főnököt (urunkat és parancsolónkat) a háta mögött szidjuk – mert mi egészen biztosan jobban tudnánk csinálni, belőlünk jobb főnök lenne. Gondolkozz el: hol a helyed? Vésd eszedbe a portás és a jegyszedő példázatát! És ahelyett, hogy azzal foglalkoznál, hogy nem vagy a megfelelő pozícióban, imádkozz, nézz körül, találd meg a helyed, tiszteld teljes tisztelettel „uradat”, „hogy az Isten nevét és a tanítást ne káromolják” miattad.
Pompor Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése