1,1 | Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint, |
1,2 | Timóteusnak, szeretett fiának: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. |
1,3 | Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, |
1,4 | és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. |
1,5 | Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. |
1,6 | Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. |
1,7 | Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. |
Gyakran idézzük, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei, hogy a hit nem öröklődik, mindenkinek maga magának kell a hit harcát megvívni. És itt mégis Timóteus édesanyjáról és nagymamájáról olvashatunk, akikben megvolt ez a kegyelmi ajándék, és Pál meg van győződve, hogy ez Timóteusban is megvan. Hát akkor mégiscsak van „örökletes hit”?
Nem gondolnám. De mégis, milyen sokat jelenthet a hit útján, ha van egy nagymama vagy édesanya, aki „a gyermek elé éli” a képmutatás nélküli hitet, aki már kiskorában megtanítja a gyermeket imádkozni. Ezen az úton persze mindenkinek maga-magának kell elindulnia, rálépni erre az útra, és felgerjeszteni Isten kegyelmi ajándékait. Mert mindenki kap talentumot valamire. Mert Neki minden emberrel testre szabott, egyedi terve van. Ha Isten útmutatását keresve, az Ő akaratát kutatva ezt imádságban elkérjük, akkor ezt Ő meg is adja. És már nem félek, mert Ő erőt ad minden helyzetben, Ő a józanság és a szeretet lelkével adja, hogy az általa rendelt úton, Őrá hagyatkozva, Benne bízva örömmel és félelem nélkül járhassunk.
Ma is emlékszem egy kedves gyülekezeti tagunk bizonyságtételére, ami vagy 15 éve hangzott el. A megtérésünk volt a téma, és ő arról beszélt, hogy nincs semmi látványos emléke erről, csak azt tudja, arra emlékszik, hogy kisgyerek korától a nagymamájával járt templomba, és egyszerűen érezte, hogy a helyén van. Nagy ajándék az, ha ilyen magától értetődően járhatunk azon az úton, ahol a szüleink, a nagyszüleink is jártak és hálásak lehetünk az ő képmutatás nélküli hitéért. És, ha szülő, nagyszülő leszel, lehetőséged van ezt a következő generációnak továbbadni. Nem erővel, nem hatalommal, hanem az Ő Lelkével!
Áldott legyen minden édesanya, minden nagymama, minden édesapa és nagypapa, aki a kisgyermeke, az unokája kezét imára kulcsolja, és példát ad a kicsinyeknek: a hit útján járni jó, és gyümölcsöző. Ezzel egyben szavak nélkül is arra biztat: tedd ezt te is a maga egyszerű módján, képmutatás nélkül! „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” És elmondhatjuk, énekelhetjük naponta:
Jézus életem, erőm, békém. / Jézus társam, örömöm. / Benned bízom, Te vagy az Úr! //:Már nincs mit félnem, mert bennem élsz!://
Csenki Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése