2011. november 23., szerda

Pál második levele Timóteushoz 1,8-14

1,8
Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.
1,9
Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.
1,10
Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.
1,11
Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul.
1,12
Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.
1,13
Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.
1,14
A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.

A hit kincs, amit meg kell őrizni a bennünk lakó Szentlélek által. Pál azt mondja Timóteusnak, hogy nem kell félni megvallani Krisztusnak értünk való tettét. A Szentlélek adománya nem a félelemé, hanem bátran kell vallani Krisztust, aki annyira szeretett miket, hogy életét adta értünk. A szeretet a Szentlélek által segít feladatunk elvégzésében. Erre bizonyosság a missziói parancs befejező része. (Mt 28,20) "És ime, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig."
Bán Emilné Novák Joli

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése