2011. november 25., péntek

Pál második levele Timóteushoz 2,1-13

2,1
Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.
2,2
És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.
2,3
Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.
2,4
Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.
2,5
Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.
2,6
A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie.
2,7
Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts.
2,8
Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom,
2,9
amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve.
2,10
Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.
2,11
Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is.
2,12
Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.
2,13
Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.

Számomra nem megerőltető belemerülni a mindennapok gondjaiba. Ügyesen csinálom, sok mindentől megóv ez a látszatküzdelem. Hozzászoktam már az apró tüskékhez, mások bosszantó hibáihoz, hogy a fejem felett hoznak döntéseket rólam. Jól elvagyok. Jól el vagyok merülve a gondokban. Ki sem látszom belőlük. Az orrom hegyéig sem látok, nemhogy tovább. Köszönöm szépen, ennyi szenvedés pont elég nekem.
És akkor jön Pál... És megbökdösi Timóteust. És megbökdös engem is, felszólít: erősödjél, add át, emlékezz és gondolkozz. És vállald velem együtt a szenvedést. És ekkor a kérdés már nem az, hogy mitől szenvedek, hanem, hogy miért, sőt Kiért! De elég ez ahhoz, hogy eloszlassa a mindennapi gondok ködét, hogy tiszta célt adjon?
Ez a tizenhárom vers (és a fenti néhány gondolat) egy pillanatra segített túllátni a mindennapok gondjain. Közeleg az Ádvent és a Karácsony. Újabb gondok, tennivalók – lesz mitől nyűglődni... És lesz Kiért szenvedni!
Uram, Te mutass világos célt, és adj világosságot szívembe. Ámen.
Pompor Zoltán

3 megjegyzés:

  1. Írni kéne, nem hagyni üresen csengeni a sorokat. Minden nap elfog ez az érzés, mikor olvasom az igeszakaszt.
    De hát mit? Kinek? Minek?
    Egyszerűbb bezárni az ablakot.
    Igen, hűtlen vagyok. Igen Én hűtlen vagyok...

    Orsi

    VálaszTörlés
  2. Kedves Orsi!
    Csak akkor írj, ha kedved és időd engedi! Erre kérlek.
    Azért, mert nem írsz, nem vagy hűtlen. szerintem...
    :-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Péter!

    Ez olyan, mint egy feloldozás :-).

    Nem értek egyet. A céltudatos élet egyik fejezetében (amikor még meghallgattam), arról szólt a szerző, hogy istentiszteletre sem csak akkor megyünk, mikor kedvünk van hozzá. Mert az nem értünk van. A napi ige olvasása nekem olyan, mint egy röpke istentisztelet.
    :-) Igaz, az istentiszteletbe sem kotnyeleskedünk bele, mi halandók

    Orsi

    VálaszTörlés