Pál második levele Timóteushoz 2,14-18

2,14	Ezekre emlékeztesd, és az Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására.
2,15	Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.
2,16	A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben,
2,17	és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz,
2,18	akik az igazság kérdésében eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét.

Ó, boldog idők, amikor még a fecsegés is Krisztus feltámadásáról szólt!
Milyen különös lenne, ha a munkahelyünkön ebédszünetben, vagy a metrón hazafelé, esetleg a csapatépítő tréningen a jakuzziban hitünk alapjáról beszélgetnénk ismerőseinkkel. No, nem missziós célzattal, hanem egyszerűen csak azért, mert ez a téma tölti be gondolatainkat leginkább.

A levél írója számol azzal, hogy vannak a gyülekezetben olyan testvérek, akiknek szavait nem hitelesíti életük. Olyanok, akik Jézus jelenlétét is csupán üres szavaik témájának tekintik. Nem kéri Timótheust, hogy leplezze le, vagy intse meg őket. Egyszerűen csak arra inti, hogy térjen ki az útjukból, és ő maga igyekezzék úgy bizonyságot tenni Krisztusról, mint aki megélte mindazt, amit elmond.

A Jézusról szóló bizonyságtételt ma is élettörténetünk hitelesíti. Éppen ezért tehát fontos, hogy legyenek élettapasztalataink Jézussal. Ő a Szentlélek által ma ugyanúgy jelen van köztünk és bennünk, mint az első keresztények életében. Számára az eltelt 2000 év, és a közben globálissá zsugorodott világ nem akadály. Ma is ugyanarra hív, amiért meghalt a kereszten: be akar ölelni bennünket a Szentháromság szeretetébe.

Ne kíméljük hát magunkat! Ne elégedjünk meg mások hittapasztalataival! Éljük saját életünket Jézussal! Páratlan élményben lesz részünk.

Sebestyén Katalin