Jakab 3,1-12

3,1	Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.
3,2	Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.
3,3	Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk.
3,4	Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja.
3,5	Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat:
3,6	a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.
3,7	Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember;
3,8	a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.
3,9	Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket:
3,10	ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.
3,11	Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?
3,12	Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!

A NYELV

Mi is a nyelv? Egy testrész. Testünk minden része hajlamos az önálló, körültekintés nélküli tettekre. Talán leginkább a beszéd az a cselekedet, amit megfontolás nélkül képesek vagyunk elkövetni. Egy megmagyarázhatatlan hangulat, egy pillanatnyi érzés vagy gondolat olyan mondatokat hozhat elő ami magunknak is másoknak is káros. Azt gondolom azért fontos a mindennapos odafigyelés - milyen szép a világ, milyen rendben működik, része lehetek a jó működésnek. ha szeretetre készen odafigyelek - mert ezzel a hozzáállással bizonnyal elkerülhető hogy szóban tettben és gondolatban rosszat tegyünk. Olyan korban élünk, amikor a csábos slogan-ekkel, magyarul ravaszul fogalmazott szólamokkal igyekeznek mindenkit megfogni, és csábítani: azt tedd amit én akarok. Odáig jutottunk, hogy már nincs szó ami igaznak tűnne. Az üresre kongatott szavak mögött halljuk meg a kiáltást, a vágyódást a hatékony tettekre.

Fekete Márton