2,14 | Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? |
2,15 | Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, |
2,16 | valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? |
2,17 | Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. |
2,18 | Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. |
2,19 | Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. |
2,20 | Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? |
2,21 | Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? |
2,22 | Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. |
2,23 | Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt", és "Isten barátjának neveztetett". |
2,24 | Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. |
2,25 | S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? |
2,26 | Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül. |
Nagyon szeretem a Jakab levelét. Világos, gyakorlatias, alig-alig lehet hozzá magyarázatot fűzni, mert önmagáért beszél.
Ez a rész is elég meggyőző, hogy úgy mondjam. Mégis sokakban kelthet ellentmondást, ha összevetjük az Efezusi levélben írtakkal: "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." Most akkor hit vagy cselekedet? Úgy gondolom, hogy kár ezt a két dolgot szembeállítani egymással, inkább próbáljuk meg jól érteni. Önmagában a jó cselekedeteink nem fognak üdvözíteni bennünket, hiszen ezekre nagyon sok hitetlen ember is képes, egy keresztény ember pedig Isten dicsőségét, Jézus Krisztus örökké érvényes áldozatát lopná meg, ha ezekre "számítana" az Igazán Ítélő előtt megállva. Ugyanakkor, ha nem látunk ilyen cselekedeteket egy hívő ember életében, ha a hitünk csak vasárnap 10-től 11-ig, meg egy-két további vallásos aktusban "tart" és nem eredményez semmilyen változást addigi életünkben, akkor bizony üdvösségünk sem lehet. Nem azért, mert nem cselekszünk elegendő mennyiségű jót annak elnyeréséért, hanem mert látható jelek bekövetkezése nélkül lehetetlen, hogy valóban lenne megváltó erejű hitünk. A cselekedetekre talán inkább úgy kellene tekintenünk mint egyfajta jelzőrendszerre. A Fertő-Hanság Nemzeti Parkban járva egyszer büszkén mesélték az ott dolgozók, hogy az egyik kis patakban újra megjelent egy bizonyos aprócska rák, ami csak a nagyon tiszta vízben él meg. Az ilyet indikátorfajnak is szokták nevezni, mivel jelzi, hogy a víz valóban tiszta, meg se kell vizsgálni laboratóriumban, műszer nélkül is tudható a felbukkanásából, hogy a víz megtisztult. Nem a ráktól lett tiszta a víz, hanem mert tiszta lett, hát megjelent a rák. Valahogy ilyenek a jó cselekedetek és nem utolsósorban a megváltozott, újjászületett élet is: csak mutatják Isten megváltó munkáját egy ember életében. Nem általuk igazulunk meg, hanem mivel megigazultunk Isten előtt, ezek is "maguktól" megjelennek az életünkben.
Bartos Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése