Jakab 4,1-10

4,1	Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?
4,2	Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek.
4,3	Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.
4,4	Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.
4,5	Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: "Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?"
4,6	De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja".
4,7	Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.
4,8	Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.
4,9	Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra.
4,10	Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.

Jakab, Jézus első mártírja az apostolok közül, több szigorú intést közöl a címzettekkel, köztük velünk is, ebben a szakaszban.

Irigység. A levélben gyűlölködést, gerjedelmeket, erőszakoskodást emleget. No, ez biztosan nem vonatkozik ránk, hívő keresztyénekre. Biztosan nem? Talán a fenti jelzőkkel jellemezhető lelkiállapot és indulat tényleg nem. De nem bujkált-e bennünk olykor belső hiányérzet jómódú, és ezt magatartásából sugárzó testvérünk láttán? Vagy ha valaki a bibliaórán mindig okosan, rutinosan, ismeretekben gazdagon vesz részt a beszélgetésben? Lelkész testvérem, mindig őszinte örömmel ismerted-e el a másik lelkész kimagasló hatású, a tiédnél színvonalasabb, Szentlélektől megáldott igehirdetését?

Barátság a világgal. A világban élünk, nem kolostorban, sem valamilyen bezárkózó szektában. Ez önmagában nem bűn, csak akkor, ha kétféle életet élünk. A gyülekezetben mint hívő keresztyének, a világban úgy, hogy mindenben szolgai módon alkalmazkodunk hozzá, nehogy bárki észrevegye „titkos” hitéletünket.

Közeledés Istenhez. Erre nagyon sok okos tanácsot találhatunk a Céltudatos Élet című könyvben. Az apostol azt írja, hogy ha közeledtek Istenhez, akkor Ő is közeledni fog hozzátok. Én úgy gondolom, hogy Isten mindig nyújtja a kezét felénk. Mi távolodhatunk Tőle, és ekkor valóban nő a távolság. Ez a mi döntésünk. Ő mindig hív, de az első lépést nekünk kell megtennünk. Ő segít megtenni a következő lépéseket. Ne habozzunk!

Mándy Tamás