2011. december 14., szerda

Jakab 5,13-20

5,13
Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!
5,14
Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében.
5,15
És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.
5,16
Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.
5,17
Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig.
5,18
Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.
5,19
Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki,
5,20
tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.

„Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek”, olvashatjuk mind a négy evangéliumban, és még vagy majd' százszor hív imádságra a Szentírás. Jakab is arra biztat, minden helyzetben, mindenkor imádkozzunk. Imádkozzunk magunkért, másokért, áldás, ha értünk imádkoznak. Sokan és sokszor megtapasztaltuk az ima erejét. Nem tudom, voltatok-e már olyan helyen, ahol több százan, ezren, sőt tízezren imádkoznak egyszerre, egy helyen. Számomra csodálatos élmény volt átélni, hogy mindnyájan egy akarattal fordultunk Urunkhoz, egyszerre szólt a szánk, egyszerre dobbant a szívünk. Felemelő, magasba repítő érzés volt. De álltam már csendes kertben alkonyatkor, mikor a szellő sem rezdült és csak egy sóhajom száll Istenemhez, s fogott át a megfoghatatlan, a megfogalmazhatatlan. Az imádságban erő van, odafordulás van, bizalom van, hit van, élet van. A hittanosoknak minden héten lehetőségük van súgni. Ilyenkor a fülembe lehelik bánataikat, örömeiket, családjukért való aggodalmukat, szívük kéréseit. S tudják, hogy azon a héten ők a „sorosak” az én imádságomban. Öröm és boldogság, de nagy felelősség is imában eggyé lenni, egymást hordozni.
Köszönöm Uram, hogy megnyílhat, kitárulhat a szívem feléd, köszönöm, hogy hozzád fordulhatok, és köszönöm, hogy vannak testvéreim, aki értem is imádkoznak, akik engem is nap mint nap eléd visznek. Add, hogy mindenki megérezhesse az imádság, megmentő, átformáló erejét. Ámen.
Fördős Kata

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése