2011. december 3., szombat

Pál második levele Timóteushoz 4,9-22


4,9
Igyekezz minél előbb hozzám jönni,
4,10
mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába; Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába.
4,11
Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban.
4,12
Tükhikoszt elküldtem Efezusba.
4,13
Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket.
4,14
Alexandrosz, a rézműves, sok rosszat követett el ellenem. Megfizet neki majd az Úr cselekedetei szerint.
4,15
Te is őrizkedj tőle, mert igen hevesen ellenállt a mi beszédeinknek.
4,16
Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. - Ne számítson ez bűneik közé!
4,17
De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából.
4,18
Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
4,19
Köszöntsd Priszkát és Akvilát, meg Onéziforosz háza népét.
4,20
Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen.

A tegnapi igeszakaszban Pál egyik leggyakrabban idézett mondatáról olvashattunk ("Ama nemes harcot megharcoltam..."), mára pedig egy olyan szakasz jutott, amelyből nem nagyon szoktunk idézgetni. Sőt, azon sem lepődnék meg ha ebből az igerészből még soha senki nem idézett vagy prédikált volna egy árva szót sem. Semmi velős mondás, próféciai kijelentés vagy tanulságos példázat... inkább csak egy merő panaszkodás kétezer éve halott, az utókor számára teljesen jelentéktelen emberekkel kapcsolatban. Trofimosz kidőlt, a köpönyeg Tróászban maradt, Démász meg lelécelt egy másik városba... Mit tanulhatunk mi ebből ma, 2011 decemberében? Miért vannak egyáltalán ilyen részek a Bibliában?... (Talán másban is felmerültek már ilyen kérdések.) Aztán tekintetem a szomszéd asztalon fekvő napilapra esett, és különös déja vu párhuzamként azt találtam mondani: "Nahát, ez itt a Szentírás bulvár rovata, a keresztyén Big Brother." Persze jó értelemben. Megtudhatjuk, mik voltak az akkori celebjeink ügyes-bajos gondjai, nyavalyái, hűséges és hűtlen társai, mindennapi apróságai - amikből ma nyílván címlapos témák lennének a sajtóban. És segítenek minket abban, hogy az Úrnak még az olyan, szinte utánozhatatlan szolgáira mint Pál, se úgy tekintsünk, mint valami szent őrültre, vagy misztikus, fanatikus, elvont héroszra, hanem mint egy ugyanolyan hús-vér emberre, mint bármelyikünk. És ha ő pont olyan, mint én, akkor jogos a kérdés: ha ő ezeket a tetteket véghez tudta vinni, akkor engem mi tart vissza? Nem nagyon tudok tovább mi mögé bújni, az Ige leleplezi Pál gyöngeségeit, Pál pedig az enyéimet.
Torday Gábor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése