Péter első levele 4,1-11

4,1	Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől,
4,2	hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét.
4,3	Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek.
4,4	Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába.
4,5	De számot fognak adni annak, aki készül ítélni élőket és holtakat.
4,6	Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy testben, emberi mértékek szerint ítéltessenek meg, de éljenek Isten szerint lélekben.
4,7	Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.
4,8	Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.
4,9	Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül.
4,10	Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai:
4,11	ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Isten kegyelmének jó sáfárai, áll a címben. Ennyire egyszerű? Vagy mégsem?

Pedig Ő mindent odaadott, még a fiát is, az életét is, csak hogy sikerüljön. Emberré lett értünk, eljött, kicsi, kiszolgáltatott gyermekként közénk az Isten, hogy segítsen! Hűséges volt mindhalálig, a kereszthalálig. Szolgált másoknak, és az Ő kitartó szeretete sok bűnt elfedezett és ma is elfedez.

És az ige int: Vigyázz, mert mindenek vége közel van, legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok!

És aztán jön a felsorolás, hogy mit is kellene tenni addig is, amíg itt vagyunk testben:

Kitartóan jó sáfárként szolgálni másoknak! Bölcsen gazdálkodni a kapott talentumokkal! A kevésen hűnek maradni! Zúgolódás nélkül vendégszeretőnek lenni! Az egymás iránti szeretetben kitartónak lenni! Jól használni a kegyelmi ajándékokat, amelyekkel Isten megajándékozott! Nem a magam hasznát keresni, hanem szolgálni másoknak, azzal az erővel, amit Isten ad!

Hogy tudnám én mindezt megtenni? Lehetetlen vállalkozás! Vagy mégsem?

Igen, Istennél és Istennel semmi sem lehetetlen! Élni Isten szerint, lélekben, Vele járni, vele lakozni, Szentlelkére hagyatkozva tenni, azt, ami rám van bízva, szolgálni másokat, de úgy, hogy az Isten dicsőségét hirdesse, és hát persze imádkozni, Istennel folyamatosan „beszélő viszonyban” maradni!

Uram, hálával van teli a szívem, hogy értem is lehajoltál, magadhoz vontál, kegyelmeddel megajándékoztál, hogy ma is türelmes vagy hozzám, hogy tanítasz, segítesz, bátorítasz! Legyen áldott a Te szent neved!

Csenki Zsuzsa