9,9 | Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felkelt, és követte őt. |
9,10 | És történt, amikor Jézus asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival együtt. |
9,11 | Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: "Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" |
9,12 | Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. |
9,13 | Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." |
9,14 | Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?" |
9,15 | Jézus ezt mondta nekik: "Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. |
9,16 | Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. |
9,17 | Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad." |
Jézus irgalmasságot cselekszik.
Mátéval, Zákeussal és sok kitaszított, bűnös emberrel.
Nem az érdemük szerint, hanem az irgalom okán. Máté és társai megvetett, bűnös emberek, bűnük megbocsáthatatlan, visszaút nincs.
Új út van. Krisztus megbocsát Máténak, Máté megbocsát önmagának és másoknak.
Új út, új bor. Új bor, új tömlő.
Sokszor figyelem idős testvéreimet. Többüknek ismerem az életét és csodálkozom. Nézem derűs arcukat, biztató mosolyukat és őszintén irigyelem őket. Mert sokszor kiszakadhatott volna a tömlő és elfolyhatott volna a bor. Bizonyára sok idős ember van, aki megkeményített szívvel, összeszorított szájjal, saját igazának tudatában hal meg és az is lehet, hogy ők vannak többen. De én mégsem róluk beszélek, hanem a hűségesekről.
Azokról, akik megállnak: mindig.
Ők jobban tudják mint én, hogy nehéz.
Terheket cipelni nehéz: mások bűneit, saját bűneinket, néha emberileg megmagyarázhatatlan, tragikus veszteségeket. Hogy van ez?
Egyszer valahol azt olvastam: Fiatal testtel és öreg lélekkel születünk és ahogy közeledünk életünk vége felé, testünk megöregszik, lelkünk pedig az Úrhoz fiatalodik.
Lehetséges ez? Így kellene, hogy legyen. Én ezt látom néhány idős ember szemében: gyermeki tiszta hitet és teljes ráhagyatkozást.
Mintha ezt mondanák: Készen vagyok Uram.
Gondolkodom az új posztóról és az új tömlőről. Hát ilyen nehéz megszülni ezt, egy egész élet kell hozzá? Vagy éppen fordítva?
Ha idejekorán nem válsz új posztóvá, új tömlővé - nem fogod kibírni? Elszakadsz?
Bárhogyan legyen is, új borhoz új tömlő kell és akár megszületett, akár születendőben van - Krisztus irgalma kell hozzá, ebből fakadóan pedig a miénk mások iránt és másoké irántunk. Ahogyan Krisztus megbocsát Máténak, ahogyan Máté megbocsát önmagának, megbocsát másoknak és új útra lép: hűség a hűségért.
Uram, irgalmazz nekünk!
Kocsis Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése