Máté evangéliuma 12,22-30

12,22	Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott.
12,23	Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: „Csak nem ez a Dávid Fia?”
12,24	A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, kijelentették: „Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével.”
12,25	Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.
12,26	Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa?
12,27	És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok!
12,28	Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.
12,29	Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor azonban kirabolhatja a házát.
12,30	Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol."

"Aki nincs velem, ellenem van." Nem szeretnék belemenni ennek a mondatnak a politikai áthallásaiba, inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy mennyire finomítja ezt a kijelentést a folytatás. "Aki nem velem gyűjt, tékozol." Mert ki akarna Jézus ellensége lenni? Ez annyira durva. Az ellenségről gyűlölködés, halál jut az eszünkbe, de Jézus nem ezt akarja nekünk. Inkább csak arról van szó, hogy hasznos-e az életünk, élünk-e azokkal az adottságokkal, amiket kaptunk. Van, hogy ha csak kiragadunk egy-egy mondatot, akkor annyira sarkos, miközben a legfontosabb, hogy Jézus szeret minket, és jót akar nekünk. Nem szívesen látja, ha hiábavaló az életünk.

Ernhoffer Anna