2012. február 7., kedd

Máté evangéliuma 12,9-21

12,9
Onnan eltávozva bement a zsinagógába,
12,10
ahol volt egy sorvadt kezű ember. Megkérdezték Jézustól: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” – hogy vádat emeljenek ellene.
12,11
Ő pedig ezt mondta nekik: „Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki?
12,12
Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!”
12,13
Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik.
12,14
A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.
12,15
Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat,
12,16
és meghagyta nekik: ne fedjék fel, kicsoda ő,
12,17
hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált:
12,18
"Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek.
12,19
Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon.
12,20
Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet.
12,21
És az ő nevében reménykednek majd a népek."

Olvasom az igét, nem először. Aztán újra meg újra elolvasom, és megint. S csak töröm a fejem, miről írjak a blogban.
Írjak arról, hogy Jézus ott hagyta az előző szakaszban szereplő farizeusokról, akik büszkék arra, hogy náluknál jobban senki nem tudja betartani a törvényt? Róluk, akik képesek annyira komolyan venni az Írás minden szavát és betűjét, hogy a törvény gondoskodásából a törvénykezés kegyetlenségébe hullanak. Ostorozzam kicsit a szeretet nélküli törvényeskedést egyházunkban? Esetleg írjak néhány pikírt mondatot (igei kitekintést gyanánt a társadalmi életre) a világi joggyakorlatról, ahol gyakran jogszolgáltatás zajlik igazságszolgáltatás és jogorvoslat helyett?
Esetleg ejtsek néhány szót a szombat törvényéről? Arról, hogy a Messiást váró zsidók számára a legfontosabb törvény volt? Fejtegessem, hogy úgy gondolták: ha egyszer minden Izraelita megtartja a szombatot, ekkor elérkezik a Messiás? Rámutathatnék arra, hogy a Messiás eljövetele nem emberi cselekvés, még csak nem is a legszentebb, legjobb szándékú emberi várakozás eredménye, hanem az Isten időket és alkalmakat kezében tartó kegyelme.
Vagy boncolgathatnám annak a magatartásmódnak a mozgatórugóit, melyek egészen addig megengedőek és toleránsak, amíg valami olyat nem teszel, ami beleütközik az elveikbe, s máris a vesztedre törnek, miként a farizeusok Jézusnak.
Egy rövid szakasz a Szentírásból, s mennyi negatív gondolat, mennyi gyanakvás, mennyi gyűlölködés, készülő erőszak...
De nem Jézus részéről. Ő csak megy, ha kell, továbbmegy, és gyógyít, gyógyít, gyógyít, hogy beteljesedjék Isten terve. Benne Isten Lelke van, ítélete épp ezért igaz és megfellebbezhetetlen. Nem az utcákon kérkedik hatalmával, hanem a belső szobák csöndjében szól gyógyító szavakat. Számára a beteg ember is értékes, fontosabb még a törvénynél, a szokásnál, a legszentebb emberi szándéknál is. Az egysíkúan gondolkodókról, a korlátoltan élőkről is csupán azért esik szó, mert a Magasságos Isten jónak látta, hogy Jézussal kapcsolatba kerüljenek. De reménykedni Jézus nevében fogunk, míg világ a világ.
Sebestyén Katalin

1 megjegyzés:

  1. "Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon." - örülök annak, hogy az Úr kegyelme folytán erre az oldalra tévedtem, s hogy ezután az általam telekiáltozott,viszállyal teli nap után Krisztus csendesen gyógyítva jön felém, az ő példáját mutatva, s felfedve azt, hogy Benne rejlik a lényeg s az igazság, s az enyém háttérbe szorul.

    VálaszTörlés