Máté evangéliuma 13,24-30

13,24	Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe.
13,25	De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.
13,26	Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is.
13,27	A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly?
13,28	Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt?
13,29	Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is.
13,30	Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe."

Jézus ebben a példázatban a világot egy szántóföldhöz hasonlítja, amelyben az értékes búza között konkoly, azaz értéktelen, káros gyom is növekszik. Hogyan került ez oda? hiszen a Gazda tiszta búzát vetett. A Gonosz csempészte a búza közé, hogy ezzel elszennyezze, tönkretegye a learatott termést.

Később Jézus részletesen elmagyarázza a példázat értelmét. A növekvő vetés mi vagyunk, emberek. Amíg fiatalok vagyunk, személyiségünk ki nem alakul, nem lehet tudni, mivé fejlődünk, ahogy a búza és a konkoly friss zöld hajtása is alig különböztethető meg egymástól. Ahogy nő a vetés, úgy nő az eltérés is, de a sűrűsödő veteményben a szétválogatás szinte lehetetlen, csak kárt okozna a búzában.

Így van ez az emberi világban is, bár itt a határ jó és rossz között nem olyan éles, mint a szántóföldön. Mégis, hívő emberek hajlamosak vagyunk értetlenkedni: hogyan tűrheti Isten azt a sok gonoszságot, ami itt van mellettünk, körülöttünk és megrontja a világot, benne megkeseríti a mi tiszta(?), Istennek tetsző(?) életünket. 

Úgy gondolom, éppen itt van a példázat mélyebb mondanivalója. Az emberi társadalomban fehér és fekete között olyan összefonódás, olyan együttélés látható mindenütt (család, munkahely, stb.), hogy egy drasztikus tisztogatásnak sok „fehér” is áldozatul eshetne. Ezt a Gazda nem akarja. A döntő gyomlálás az aratáskor, azaz az élet végén történik, akkor visszavonhatatlanul eldől, ki a búza, ki a konkoly.

Jézus példázatában a búza mindig búza, a konkoly mindig konkoly marad. Ez szigorú kategorizálás, predestinációként is értelmezhető. Én azonban arra gondolok, hogy a kegyelem képes csodát tenni, akár a konkolyt is búzává változtatni, más szóval megtéríteni.

Mándy Tamás