Máté evangéliuma 13,31-35

13,31	Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe.
13,32	Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között."
13,33	Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."
13,34	Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik,
13,35	hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: "Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki."

A mustármag olyan pici, és ez néha nagyon megnyugtató. Amikor épp nincs az ember a legjobb formában, akkor jó arra gondolni, hogy Isten nem rak ránk elhordozhatatlan elvárásokat, vagy amikor a hitünk inog, vigasztaló, hogy nagyra nőhet még, a lényeg, hogy van. Ott van viszont a másik véglet. Mikor azt érezzük, hogy igenis elértünk valamit, hogy a hitünk példaértékű, ott vagyunk, szolgálunk tiszta lelkiismerettel. És akkor ez csak egy mustármagnyi? Vagy már facsemeténk van? Jönnek már a madarak fészket rakni? Isten a lehető legemberibb módon mér minket! Hiszen ő minden körülményt és érzelmet ismer bennünk. Ha épp csak olyan apró a jó bennünk, mint egy mustármag, akkor is szeret, mert látja, hogy ez csak egy állapot, amiből még bármi lehet. Hogy a képet folytassam, a növekedésre is akkor számít, amikor már öntözi a veteményt. Olyan jó, hogy Istennek egyéni terve van mindannyiunk növelésére. Divat manapság azt mondani, hogy az út a lényeg nem a cél. Ez így is van, de nekünk az a jó, hogy a cél velünk együtt vándorol.

Ernhoffer Anna