15,21 | Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. |
15,22 | És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!" |
15,23 | Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik." |
15,24 | De ő így felelt: "Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz." |
15,25 | Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, segíts rajtam!" |
15,26 | Jézus erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." |
15,27 | Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak." |
15,28 | Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az órában. |
Az hogy Krisztus ember volt, világosan látszik abból, hogy az emberi zsidó szemszögből szemlélte első megközelítésben a világot, mert oda született. Az hogy több volt, mint egyszerű ember, sok minden egyéb jel mellett abból is látszott, hogy felül tudott emelkedni a születési hely okozta kötöttségein. Életünk szakaszain különböző szokások, osztályzások válnak meghatározóvá: viselkedésünkre jellegzetes jelekké. A körülöttünk élő aggódó, tudatlan, agresszív, nyomorult szegény, rosszul öltözött, viselkedni nem tudó embereket örömmel és szeretettel, vagy viszolygó fenntartásokkal közelítjük e? Megtanulhatják e tőlünk, hogy a szeretet az élet legfőbb értéke, mert a teremtett világ szeretetet sugárzó rendjét adta nekünk a Mindenható!
Fekete Márton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése