2012. február 24., péntek

Máté evangéliuma 15,29-39

15,29
Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült.
15,30
Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket.
15,31
A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.
15,32
Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton."
15,33
Tanítványai így válaszoltak: "Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?"
15,34
Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők így feleltek: "Hét, és egy kevés halunk."
15,35
Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre,
15,36
azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
15,37
Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral.
15,38
Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
15,39
Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére.
Most is nagy tömeg gyűlt Jézus köré. Magukkal hozták a betegeiket. Jézus ekkor nem tanítani kezdte őket, mert látta, hogy gyógyulásra várnak. Jézus meggyógyítja a betegegeket, és a tömeg áldja Izráel Istenét. A négyezer ember megvendégelése jó példa arra, hogy a kevésből is sok lehet, ha Isten áldása van rajta.
Bán Emilné Novák Joli

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése