Máté evangéliuma 16,21-28

16,21	Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.
16,22	Péter ekkor magához vonta őt, és feddni kezdte: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!”
16,23	Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”
16,24	Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.
16,25	Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.
16,26	Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?
16,27	Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.
16,28	Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országával."

Tudhatjuk, Jézus egyik legkedvesebb tanítványa volt Péter. A kőszikla, akire majd Krisztus egyháza épülni fog. Az első számú bizalmas. És itt most mégis irgalmatlanul megkapta a magáét Jézustól: "Távozz tőlem Sátán!"

Vajon mit éreznénk, ha egy barátunk, bizalmasunk, szülőnk vagy lelkipásztorunk egyszer így förmedne ránk? "Távozz tőlem Sátán!" Az emberben szinte önkéntelenül támad az együttérzés Péter iránt: De hát mit vétett ez a szerencsétlen, csak egy aggódó-féltő megjegyzést tett: "Uram, ez nem történhet meg veled". Mégis mi ebben az istenkáromlás?

Nos, az emberi psziché egyik különös képessége, hogy az önmagunk iránti szeretetet simán és gond nélkül vagyunk képesek konvertálni egy másik személy, csapat, eszme vagy vallás iránti rajongássá. Gondoljunk csak a fanatikus futball-huligánokra, akik csapatuk sikere által valójában önmaguk számára vágyják oly magas hőfokon a győzelem mámorának átélését, a másokkal szemben való fölé-kerekedés izgalmas diadalát.

Jézus valószínűleg ezt a "fanatizmust" vette észre Péter mondatában is, Péter sokkal inkább aggódott önmaga iránt, mint féltette Urát. Sokkal inkább akarta önmaga számára privilégiumként megtartani Jézus közelségét, mintsem követni őt bárhová.

Tudnunk kell, ez így már botránkoztató. Nem lehetünk csak azért keresztyének, hogy nekünk jobb legyen! A Bibliában hiába is keresnénk a Jézus FC, a Real Krisztus vagy a Messiás United szavakat, de ha már mindenáron csapatként szeretnénk tekinteni Krisztus követőire, tudnunk kell, Jézus nem arra hív, hogy drukkerek vagy fanatikus szurkolók legyünk, akikkel egy győztes meccs után átélheti a siker mámorát, ilyenekre neki nincs szüksége. Hív viszont arra, hogy játékosok, csapattársak, tagok legyünk az ő egyesületében.

Torday Gábor