Máté evangéliuma 22,15-22

22,15	Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.
22,16	Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.
22,17	Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?"
22,18	Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók?
22,19	Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt.
22,20	Jézus megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?"
22,21	"A császáré" - felelték. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."
22,22	Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.

Sok helyen olvasunk a Bibliában arról, hogy Jézust a zsidók vallási, szellemi vezetői provokálják, keresztkérdéseknek vetik alá, „meg akarják fogni” azzal a nyilvánvaló céllal, hogy tanításának hitelét hallgatói előtt lerontsák, máskor meg a mózesi törvények megsértését róják fel neki. Valójában félnek attól, hogy lenyűgöző lelki fölényének erejével megkérdőjelezi az évszázadok folyamán kialakult, akkorra megkövült, formálissá vált vallási rendszert, amely nekik a római uralom árnyékában megtűrt szellemi hatalmat tartott fenn,

Az adópénzre vonatkozó kérdés igazi csapda. Ha megengedi, az a megszállók előtti megalázkodásként, Isten kizárólagos királyságának megkérdőjelezéseként értelmezhető, ha pedig megtiltja, az nyílt lázadás a császári hatalom ellen, melyet a zsidó vezetők gyűlöltek ugyan, de Jézus feljelentésére lelkifurdalás nélkül felhasználták volna (lásd később: „feszítsd meg!”).

Mi ugye, őszintén fel vagyunk háborodva a farizeusok, sadduceusok aljassága fölött, lelkesen tapsolunk Urunk zseniálisan győzelmes válaszának. De: mi hányszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor választanunk lehet, esetleg kell, a nehezebb jó és a könnyebb, kellemesebb rossz között. Lelkiismeretünk rendszerint tudja a választ, ám azzal áltatjuk magunkat, hogy az a rossz nem is olyan rossz. Jézust nem merjük megkérdezni, nehogy arra mutasson, amit mi kevésbé szeretnénk.

Jézus fenti válasza egyfajta kompromisszum. Minket arra tanít, hogy a „hatalomnak” nem kell mindenáron ellenszegülni, lehet vele együtt élni mindaddig, amíg hitéletünket nem akadályozza. Erre rengeteg pozitív és negatív példát láthattunk, tapasztalhattunk az elmúlt évtizedekben. A mártírság kiválasztottak dicsősége kiválasztott helyzetekben, erre Isten nem mindenkinek ad erőt.

Mándy Tamás