Máté evangéliuma 24,3-22

24,3	Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: „Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?”
24,4	Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!
24,5	Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.
24,6	Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.
24,7	Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé.
24,8	De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!
24,9	Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.
24,10	Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.
24,11	Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.
24,12	Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.
24,13	De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
24,14	Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég."
24,15	"Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen – aki olvassa, értse meg! -,
24,16	akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe,
24,17	aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit,
24,18	és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját.
24,19	Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban!
24,20	Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök.
24,21	Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.
24,22	Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok."

Olvashatjuk ezt a bibliai igehelyet úgy is mint félelmetes próféciát, amely leírja a távoli (közeli?) jövőt, amitől rettegnünk kell, ami megrémít minket, ami elbizonytalanít egzisztenciánkban. És olvashatjuk úgy is mint Jézus gondoskodó szeretetének bizonyítékát. Nem tudom, másnak is feltűnt-e, hogy a fentebbi részben háromszor szerepel a megtéveszt ige. Ez talán arra utal, hogy nem a rettenetes eseményeken van a hangsúly, hanem az emberi kapcsolatokon, illetve az ember Istenhez fűződő kapcsolatán. Mert kit lehet megtéveszteni, kit lehet elbizonytalanítani, eltántorítani: azt, akinek nincsenek biztos kapaszkodó, viszonyítási pontjai. Az, aki a rémhíradóból tájékozódik a világ dolgai felől, hamar elbizonytalanodik, rettegni kezd, a végső idők jeleit látja minden egyes földrengésben. De Jézus arra biztat, hogy ne rémüljünk meg, „mert ennek meg kell lennie…” Kinek hiszel, kiben bízol, mit remélsz? Hogyan, milyen lelkülettel tekintesz a jövőbe? „De, aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

Pompor Zoltán