24,45 | "Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? |
24,46 | Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! |
24,47 | Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. |
24,48 | Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram, |
24,49 | és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: |
24,50 | megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; |
24,51 | akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás." |
Ez a példázat nagyon hatásosan ijeszti meg az embert. Világos, hogy mindig jót kell tenni, mert különben rosszul járunk. De ha jobban belegondolunk, mit ér annak a jósága, aki csak a büntetéstől való félelmében jó? És mennyivel lenne jobb a szívében gonosz szolgának, ha az ura pont akkor érkezne haza, mielőtt megveri a többieket? Kereszténynek lenni éppen azért jó, mert nem kényszer hajtja az embert, hanem az, hogy megtapasztalta az Isten szeretetét.
Ernhoffer Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése