Máté evangéliuma 26,14-35

26,14	Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz,
26,15	és így szólt: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki.
26,16	Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.
26,17	A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?”
26,18	Ő ezt válaszolta: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.”
26,19	A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
26,20	Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.
26,21	Evés közben így szólt: „Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem.”
26,22	Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?”
26,23	Ő pedig így válaszolt: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
26,24	Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."
26,25	Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: „Talán csak nem én vagyok az, Mester?” „Te mondtad” – felelte neki.
26,26	Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”
26,27	Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: "Igyatok ebből mindnyájan,
26,28	mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
26,29	De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában."
26,30	Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.
26,31	Akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.
26,32	De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába."
26,33	Ekkor Péter így szólt hozzá: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.”
26,34	Jézus pedig ezt mondta neki: „Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
26,35	Péter így válaszolt: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.

Jézus látja szívünk indulatait. Tudja, hogy szükségünk van emlékeztetőre. Erre szolgálnak az úrvacsorai jegyek. Júdás elmegy, elárulni őt, Péter fogadkozik, hogy ő ugyan soha, de tudjuk mi lett a vége. Az Úr mindezt már akkor tudja, ezért az utolsó vacsorakor elmagyarázza nekik, hogy majd a feltámadás után megértsék: ez a bűnbocsánat egyetlen lehetősége. Árulások, tagadások után, Ő kész a bűnbánó lélek számára bűnbocsánatot adni. Az Ő áldozatára épülve ma is élő reménységgel részesedhetünk megtört teste és kiontott vére jegyeiben.

Bán Emilné Novák Joli