Máté evangéliuma 26,1-13

26,1	Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:
26,2	"Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvét ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék."
26,3	Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei Kajafás főpap palotájában,
26,4	és megegyeztek abban, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.
26,5	De ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között."
26,6	Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt,
26,7	odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére.
26,8	Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: "Mire való ez a pazarlás?
26,9	Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni."
26,10	Amikor Jézus észrevette, ezt kérdezte tőlük: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem,
26,11	mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.
26,12	Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő.
26,13	Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!"

Nagyon szeretem ezt a történetet, mert annyira ésszerű. Az emberek hajlamosak túlzásba vinni a dolgokat, de Jézus tudja, hogy nem kell mindig spórolni. Hogy vannak különleges, szomorú vagy boldog alkalmak, amikor nincs pazarlás. Jézus a szereteten kívül semmit sem visz túlzásba. Pedig ki mondhatná, hogy nem helyes adakozni. Csakhogy az emberek hiába tudják mindig, hogy milyen pénzeket kinek kéne adni, Jézus más logika szerint gondolkozik. A kenet lelki értékét az asszony szándéka adja meg, az, hogy a legjobbat szánja Jézusnak. Ő pedig elfogadja ezt a szeretet- és tiszteletteljes gesztust.  Ha az asszony azt mondta volna, hogy: Tessék, vidd magaddal ezt a kenetet, mint értéket!, akkor Jézus biztosan azt mondta volna, hogy adja inkább az árát a szegényeknek. Ez a különbség abban, hogy mije van egy kereszténynek, nem olyan dolgai, amit elvihet, és birtokolhat, hanem olyasmik, amik által a szeretet élményét átélheti.

Ernhoffer Anna