Máté evangéliuma 26,57-68

26,57	Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének.
26,58	Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájának udvaráig, és bement, leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.
26,59	A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák,
26,60	de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten,
26,61	akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: "Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni."
26,62	A főpap felállt, és így szólt hozzá: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?"
26,63	Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor azt mondta neki: "Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!"
26,64	Jézus ekkor így felelt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin."
26,65	A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: "Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást.
26,66	Mit gondoltok?" Azok így feleltek: "Méltó a halálra!"
26,67	Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték,
26,68	és ezt mondták: "Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!"

A nagytanács kapkod, hamis tanukat próbálnak szerezni, vannak is, de mégsem sikerül nekik eléd vádat Jézus ellen összegyűjteni. Jézus hallgat, és ezzel a hallgatással végül a főpappal mondatja ki az igazságot: "Az élő Istenre kényszerítelek,mondd meg nekünk, vajon te vagy-e az Krisztus, az Isten fia?"  Jézus erre adott válaszával már méltónak találtatik bírái előtt a halálra. Az istenkáromló büntetése a megaláztatás: bottal verik, leköpdösik, arcul ütik. A tanítványok szétfutottak. Kezdetét veszi Krisztus magányos útja a keresztig. Bán Emilné Novák Joli