Máté evangéliuma 27,1-10

27,1	Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják.
27,2	Azután megkötözték, elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
27,3	Amikor pedig Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,
27,4	és ezt mondta: "Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el." De azok ezt mondták: "Mi közünk hozzá? A te dolgod."
27,5	Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát.
27,6	A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: "Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj."
27,7	Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.
27,8	Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek.
27,9	Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: "És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,
27,10	és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr."

Ebben a részben Júdás halálának történetét olvashatjuk, majd nem sokkal később bekövetkezik Jézus halála. Két halál, és micsoda különbség! Mindkettőjük számára lehetőség volt az elkerülésére, mégsem következett be.

Júdás elárulta Jézust, aztán megbánta, aztán visszament a főpapokhoz, hogy visszaadja nekik a pénzt, amit az árulásáért kapott. Megkapta a választ: „Mi közünk hozzá? A te dolgod.”

Igen, Júdás dolga, de mit is kellene tennie? Júdás megint rossz helyre ment. Ha ahhoz megy, akit elárult, akkor Júdás számára más lett volna a történet kimenetele. „A te dolgod.” Mondták a papok, de mi is lett volna Júdás dolga? Odamenni és leborulni Jézus előtt, és akkor számára is kinyílik a kegyelem ajtaja. Mint a Golgotán a lator számára, aki ezt Jézustól a bűnökkel és Isten-nélküliséggel terhelt élete utolsó perceiben elkérte, és így meg is kapta. Mert akkor és ott megértette: Isten fiával áll szemben.

Júdás az emberek előtt akarta magát tisztázni, nem Istennel rendezni a dolgát. Halála értelmetlen halál, mert az Istentől való végérvényes elszakadást is jelenti egyben.

És Jézus?

Nyilván a megváltás nem maradt volna el, Júdás bárhogy cselekszik. Jézus, hogy betölthesse küldetését, ha úgy alakulna, Júdás árulása nélkül is végig megy a neki rendelt úton, a kereszthalálig, hogy számunkra a megváltást elhozza. Erről szól az evangélium, erről beszél Jézus hét szava a kereszten, erről szól egész élete, minden mondata, cselekedete. Megváltó kereszthalála által az Istent embertől elválasztó akadály elhárul, a kárpit ketté hasad, már szabad a menetel Istenhez. Jézus halála az Istentől való elszakadás helyett az Istennel való találkozás, a vele való egyesülés előtt nyit ajtót mindazoknak, akik hisznek benne és ezt elfogadják.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ján 3,16

Csenki Zsuzsa