Mózes ötödik könyve 10. fejezet

^10,1 Abban az időben ezt mondta nekem az Úr: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát is!

^10,2 Mert felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél, és tedd bele azokat a ládába!

^10,3 Készítettem tehát egy akácfa ládát, és faragtam két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, azután fölmentem a hegyre a két kőtáblával a kezemben.

^10,4 Ő pedig fölírta a táblákra az előző íráshoz hasonlóan a tíz igét, amelyet el is mondott nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az Úr.

^10,5 Én megfordultam, és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem. Ott is vannak, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.

^10,6 Izráel fiai azután elindultak a Bené-Jaakán forrásaitól Mószérá felé. Ott halt meg Áron, és ott temették el. Helyette a fia, Eleázár lett a pap.

^10,7 Onnan Gudgódba indultak, Gudgódból pedig Jotbátába, a folyóvizek földjére.

^10,8 Abban az időben választotta külön az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozzák az Úr szövetségládáját, hogy az Úr színe előtt álljanak az ő szolgálatára, és hogy áldást mondjanak az ő nevével. Így van ez ma is.

^10,9 Ezért nem kapott Lévi örökrészt a testvéreivel együtt. Az Úr az ő öröksége, ahogyan megígérte neki Istened, az Úr.

^10,10 Én ott álltam a hegyen, mint az előző alkalommal, negyven nap és negyven éjjel. Az Úr meghallgatott engem ezúttal is, és ezután nem akart elpusztítani téged az Úr.

^10,11 Majd ezt mondotta nekem az Úr: Menj és indulj útnak a nép élén, hadd menjenek be, és hadd vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, hogy nekik adom.

^10,12 Most pedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből.

^10,13 Tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra!

^10,14 Íme, az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő.

^10,15 Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az Úr, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is.

^10,16 Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak!

^10,17 Mert Istenetek, az Úr, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.

^10,18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki.

^10,19 Szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén!

^10,20 Az Urat, a te Istenedet féld, őt szolgáld, hozzá ragaszkodj, és az ő nevére esküdj!

^10,21 Őt dicsérje éneked, mert ő a te Istened, aki azokat a nagy és félelmes dolgokat tette veled, amelyeket saját szemeddel láttál.

^10,22 Atyáid hetvenen voltak, amikor Egyiptomba mentek, most pedig úgy megszaporított téged Istened, az Úr, amennyi az égen a csillag.

Ha tudjuk, az Úr parancsolatai, rendelkezései a javunkért van, érezzük az Ő terhe könnyű. Ha a repülőgépen a hátunkra tesznek egy ejtőernyőt, hogy úgymond könnyebb, jobb lesz az utazásom, biztos kényelmetlen tehernek érzem, igyekszem szabadulni tőle. Ha viszont tudom hogy azért van rajtam, mert veszélyben vagyok, így vagyok biztonságban, észre sem veszem, könnyedén viselem. Bizodalommal a véghetetlen örökkévalóságra, örömmel hordhatjuk terhünket, nem csábulással a földi hívságokra, és aggodalommal veszélyekre. Fontosabb az Úr vezetésére figyelnünk, hisz az "Örök élet beszéde van" Nála. Jn 6,68

Kis Tamás