2,1 Ezután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogyan meghagyta nekem az Úr, és sokáig kerülgettük a Széír-hegyet. 2,2 Majd ezt mondta nekem az Úr: 2,3 Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé! 2,4 Parancsold meg azért a népnek: Ti most elmentek testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határa mellett, akik Széírben laknak. Ők félnek ugyan tőletek, de azért nagyon vigyázzatok! 2,5 Ne harcoljatok ellenük, mert egy talpalatnyi földet sem adok nektek az övékből, mert Ézsau birtokába adtam a Széír-hegységet. 2,6 Ha enni akartok, pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, és ha inni akartok, vizet is pénzen vásároljatok tőlük. 2,7 Mert megáldotta kezed minden munkáját Istened, az Úr, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában. Negyven esztendeje már, hogy veled van Istened, az Úr, és nem szűkölködtél semmiben. 2,8 Így vonultunk el tehát testvéreink, Ézsau fiai mellett, akik Széírben laknak, a síkságon át vezető úton, amely Élatból és Ecjón-Geberből indul ki. Majd megfordultunk, és továbbmentünk Móáb pusztája felé. 2,9 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Ne támadjátok meg Móábot, és ne kezdjetek harcot ellenük, mert nem adok neked birtokot az ő földjéből, hiszen Árt Lót fiainak a birtokába adtam. 2,10 Az émiek laktak ott azelőtt, olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákok. 2,11 A refáiak közé tartoztak ők is, mint az anákok, csak a móábiak émieknek nevezték őket. 2,12 Széírben meg a hóriak laktak azelőtt, de Ézsau fiai kiűzték, és kiirtották őket, és a helyükre telepedtek, ugyanúgy, ahogyan Izráel bánt azzal a földdel, amelyet az Úr adott neki birtokul. 2,13 Most azért induljatok, keljetek át a Zered-patakon! Át is keltünk a Zered-patakon. 2,14 Harmincnyolc év telt el azóta, hogy elindultunk Kádés-Barneából addig, hogy átkeltünk a Zered-patakon, míg ki nem veszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az Úr. 2,15 Bizony az Úr keze volt rajtuk, és kiirtotta őket a táborból mind egy szálig. 2,16 Amikor ezek a harcosok mind egy szálig kihaltak a nép közül, 2,17 így szólt hozzám az Úr: 2,18 Te ma átvonulsz Árnál Móáb határán. 2,19 Amikor Ammón fiai közelébe jutsz, ne támadd meg őket, és ne kezdj harcot velük! Nem adok neked birtokot Ammón fiainak a földjéből, mert Lót fiainak a birtokába adtam azt. 2,20 Ez is a refáiak földjéhez tartozott, refáiak laktak ott azelőtt, csak az ammóniak zamzummiaknak nevezték őket. 2,21 Olyan nagy, számos és szálas nép volt ez, mint az anákok, de az Úr kipusztította őket az ammóniak elől; és ezek elfoglalták a birtokukat, és a helyükbe telepedtek, 2,22 ugyanúgy, ahogyan a Széírben lakó Ézsau fiaival tette az Úr: kiirtotta előlük a hóriakat, ezek pedig elfoglalták a birtokukat, és azoknak a helyén laknak ma is. 2,23 Az avviak falvakban laktak Gáza környékén, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükbe telepedtek. 2,24 Induljatok hát útnak, és keljetek át az Arnón-patakon, mert kezedbe adom az emóri Szíhónt, Hesbón királyát országával együtt. Ott kezdd el a honfoglalást, indíts háborút ellene! 2,25 Most kezdek rettegést és félelmet támasztani a népekben az egész ég alatt, hogy ha híredet hallják, remegjenek és reszkessenek tőled.
Akár a Mózes V. akár a Róma levél mindkettő egy gondolatot ébreszt: miért nem tud az ember, miért nem tudok én sem egyértelműen és mindig különbséget tenni a jó és a rossz között? Hogyan tudnánk megtanulni időben és minden lehetőségre elkészülve, ugyanakkor kerülve minden álszent fakírságot! Megtanitjuk e időben gyermekeinket, unokáinkat, ez azért rossz, amaz meg ezért káros, és nem a pillanatnyi öröm a fontos...Úgy gondolom Jézus tanítása az életről, annak örömeiről, a kinlódás zokszó nélkül és az érdek nélküli szeretet. Bárhonnan indulunk Jézus ide vezet, örüljünk neki!
Fekete Márton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése