Mózes ötödik könyve 1,34-46

1,34	Amikor az Úr meghallotta hangoskodásotokat, felháborodott, és ilyen esküt tett:
1,35	Senki sem látja meg ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből azt a jó földet, amelyről megesküdtem atyáitoknak, hogy odaadom.
1,36	Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mivel ő hűséges maradt az Úrhoz.
1,37	Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda.
1,38	Józsué, Nún fia, aki melletted áll, ő megy majd be oda. Őt erősítsd, mert ő fogja szétosztani az örökséget Izráelnek.
1,39	De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédára jutnak, és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom azt, ők veszik birtokba.
1,40	Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger felé!
1,41	De ti ezt feleltétek nekem: Vétkeztünk az Úr ellen. Felvonulunk és harcolunk egészen úgy, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az Úr. Fölfegyverkeztetek tehát, és azt gondoltátok, hogy könnyű lesz fölmenni a hegyvidékre.
1,42	Az Úr azonban ezt mondta nekem: Mondd meg nekik: Ne menjetek harcolni, mert nem leszek köztetek, és vereséget szenvedtek ellenségeitektől!
1,43	Így beszéltem hozzátok, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok az Úr parancsa ellen; elbizakodtatok, és fölmentetek a hegyvidékre.
1,44	De kivonultak ellenetek a hegyvidéken lakó emóriak, és üldözőbe vettek benneteket, ahogyan a méhek szokták tenni, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig.
1,45	Akkor visszatértetek, és sírtatok az Úr színe előtt, de az Úr nem hallgatott szavatokra, és nem figyelt rátok.
1,46	Ezért kellett annyi ideig Kádésban laknotok, ameddig ott laktatok.

"Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mivel ő hűséges maradt az Úrhoz." 

Az Úrhoz hűségesnek lenni, ma is nagy felelősség, nekünk is. A mi vándorlásunk a földi életünk, mellyel hitet tehetünk az Úrnak. Ha ellenkezünk vele, minket is magunkra hagy, "vereséget" szenvedünk. Nem tudjuk meddig tart a kegyelem, jó, annak aki időben észbe kap, ő nem tékozolja el a neki szánt kegyelmet.

Kis Tamás