5,1
Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik:
Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket és döntéseket,
amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és
teljesítsétek azokat! 5,2 Az Úr, a mi Istenünk,
szövetséget kötött velünk a Hóreben. 5,3 Nemcsak
atyáinkkal kötötte meg az Úr ezt a szövetséget, hanem mivelünk
is, mindnyájunkkal, akik itt ma életben vagyunk. 5,4 Szemtől
szemben beszélt hozzátok az Úr azon a hegyen a tűzből. 5,5
Én ott álltam akkor köztetek és az Úr között, mert ti
féltetek a tűztől, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így
mondtam el nektek az Úr igéit: 5,6 Én, az Úr, vagyok a
te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság
házából. 5,7 Ne legyen más istened rajtam kívül! 5,8
Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a
képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt
a vízben vannak. 5,9 Ne imádd, és ne tiszteld azokat,
mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!
Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig,
ha gyűlölnek engem. 5,10 De irgalmasan bánok ezerízig
azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. 5,11
Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem
hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a
nevét! 5,12 Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld
meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr. 5,13 Hat
napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 5,14 De
a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak a nyugalomnapja. Semmiféle
munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se
szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a
kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és
szolgálód hozzád hasonlóan! 5,15 Emlékezzél arra,
hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az Úr,
erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked
Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját. 5,16
Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked
Istened, az Úr, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen
azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! 5,17 Ne
ölj! 5,18 Ne paráználkodj! 5,19 Ne lopj!
5,20 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! 5,21
Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod
házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét,
se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!
Ismerősen csengő, sokszor elolvasott, ismételt, kívülről is tudott szavak. Belénk vésődtek, lelkünk kőtáblájába íródtak... de elég-e ennyi? Elég-e a tudás, az ismeret vagy kell valami más is?
Életünk vezérfonala a Biblia, zsinórmértékünk a Tízparancsolat, tetteink mégis oly gyakran mást mutatnak. Egyszer végignéztük a nagyobb gyerekekkel a parancsolatokat és megállapítottuk, hogy manapság már egyiket sem tartjuk be. Senki nem szól, ha elmarad a pihenő nap, ha más isteneket imádunk, ha végig nézünk „szobor és isten arzenálunkon” - okostelefon, laptop, mp3-lejátszók, fészbuk - vég nélkül sorolhatnánk, mi mindent imádunk, léptetünk elő életünk fontos részévé. Nem számít, ha Isten nevét percenként előrángatjuk, a káromkodást most nem is említem. Nem számít bűnnek, ha lopunk, csalunk, hazudunk. A paráznaság az „utcán hever”, jó érzésű ember csak szemlesütve oson a plakátok erdejében, csendesen találgatva, vajon a pillanatonként előugró erotikus töltetű képek mire is akarják rávenni. Szülő-tisztelet? Na, ne! És különben is, melyik szülőt? Aki nemzett, vagy aki épp most nevel, vagy aki előző párja volt anyának, apának? Ne vegyük el, ne kívánjuk? Miért ne, mikor ezt látjuk fent és lent, kint és bent...
Tanakodtunk, akkor hogyan is élünk, és akkor végre találtunk egy parancsolatot, ami most is bűn: Ne ölj!! De gyorsan elénk villantak a népszerű krimik felpörgetett üldözős, lövöldözős képsorai, amikor lelkesen drukkolunk a szimpatikus, kékszemű „jó” gyilkosnak, aki zord mosollyal az ajkán áll a győztesnek kijáró ováció közepén.
Itt elkedvetlenedtünk, és már jött is a kérdés: „Kata néni, ezeket te mind betartod?” És nézett rám várakozóan egy osztálynyi lelkes, bizakodó gyerek...
Mit mondhattam volna: „Betartom.”
Vagy legalábbis igyekszem, próbálkozom, reménykedem, és imádkozom.
Adj Uram erőt, bölcsességet, kitartást, bátorságot, hogy parancsolataid valóban életünk részei, legbelsőbb mozgató erői legyenek, add, hogy ott álljunk a „nép” között és legyen erőnk képviselni, felmutatni Téged. Ámen.
Fördős Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése