Mózes ötödik könyve 5,22-33

^5,22 Ezeket az igéket mondotta el az Úr nektek, az egész gyülekezetnek a hegyen, a tűz, a felhő és a homály közül hangos szóval; mást nem mondott. Felírta azokat két kőtáblára, és odaadta nekem. ^5,23 Amikor hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy pedig tűzben égett, odajöttetek hozzám törzsfőitekkel és véneitekkel együtt, ^5,24 és ezt mondtátok: Íme, Istenünk, az Úr, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hangját is hallottuk a tűzből. A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél hozzá. ^5,25 De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk Istenünknek, az Úrnak a szavát, akkor meghalunk. ^5,26 Mert van-e olyan ember, aki ha hallotta az élő Isten szavát a tűzből beszélni, úgy mint mi, életben maradt? ^5,27 Csak te menj oda, és hallgasd meg mindazt, amit Istenünk, az Úr mond, azután te mondd el nekünk mindazt, amit Istenünk, az Úr mondott neked: mi pedig meghallgatjuk, és megtesszük azt. ^5,28 Amikor meghallotta az Úr azokat a szavakat, amelyeket elmondtatok nekem, így szólt hozzám az Úr: Meghallottam e népnek a szavait, amelyeket neked elmondtak. Mind helyes az, amit mondtak. ^5,29 Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor. ^5,30 Menj, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba! ^5,31 Te pedig állj ide mellém, én elmondom neked mindazokat a parancsokat, rendelkezéseket és döntéseket, amelyekre meg kell tanítanod őket, hogy azokat teljesítsék azon a földön, amelyet én adok nekik birtokul. ^5,32 Tartsátok meg, és teljesítsétek azt, amit Istenetek, az Úr, megparancsolt nektek, ne térjetek el attól se jobbra, se balra. ^5,33 Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt Istenetek, az Úr, hogy élhessetek, és jó dolgotok legyen, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek!

„A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél hozzá.”Megfordítanám: Életben maradhat-e az ember, ha Isten nem beszél hozzá? Létezik-e ÉLET Isten nélkül. Én gyermekkoromban nem hallottam Jézus Krisztusról, a templom tiltott hely volt a családomban. Sok-sok évet éltem hit nélkül, hol örömben, hol bánatban, kerestem fogódzókat, kipróbáltam különféle „biztos” módszereket meggazdagodáshoz, boldogsághoz. De egyszer minden tönkrement, minden megsemmisülni látszott és bár nem vártam az Urat „ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.” Azóta megváltozott az életem, igyekszem mindenben azon az úton járni, amelyet Ő jelölt ki számomra. De ehhez kellett egy „Mózes”, aki nem félt az Úr elé állni értem, akit nem riasztott tűz, felhő, homály, aki megmutatta nekem Isten nagyságát és dicsőségét. Kérem az Urat lehessek én is „embere” valakinek, az én életem is lehessen útmutató, állhassak én is Isten mellé, szóljon hozzám, hogy szólhassak. Ámen.

Árvai Lackó