8,1
Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a
parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok, hogy élhessetek,
elszaporodhassatok és bemenvén birtokba vehessétek azt a földet,
amelyet esküvel ígért meg atyáitoknak az Úr.
8,2
Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az
Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és
próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e
parancsolatait, vagy sem?
8,3
Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált,
amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra,
hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember,
ami az Úr szájából származik.
8,4
Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a
negyven év alatt.
8,5
Megértheted ebből, hogy úgy fegyelmez téged Istened, az Úr,
ahogyan az ember fegyelmezi a fiát.
8,6
Tartsd meg tehát Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, az ő
utain járj, és őt féljed!
8,7
Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr,
folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére,
amelyek a völgyben és a hegyen erednek;
8,8
búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő
földre, olajfáknak és méznek a földjére.
8,9
Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és
nem szűkölködöl semmiben sem; olyan földre, amelynek a köveiben
vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz.
8,10
Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért
a jó földért, amelyet neked adott.
8,11
De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az Úrról oly
módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és
rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked!
8,12
Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban
laksz,
8,13
amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és
aranyad, és bővében leszel mindennek,
8,14
akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz
Istenedről, az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a
szolgaság házából!
8,15
Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol
mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol
nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából.
8,16
Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek
atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót
tegyen veled.
8,17
Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem
szerezte nekem ezt a gazdagságot!
8,18
Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a
gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre
esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is.
8,19
De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más
isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le,
kijelentem ma nektek, hogy akkor menthetetlenül elvesztek!
8,20
Elvesztek ugyanúgy, mint azok a népek, amelyeket az Úr
kiveszít előletek, ha nem hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a
szavára.
Ha elgondolkozik az ember azon, hogy sokszor közelebb érezzük magunkat Istenhez a nehézségek idején, akkor felmerül egy nagyon nehéz kérdés is. Hogyan legyek hálás a nehézségért, ha az közelebb vitt az Úrhoz? Bevallom nekem nehézség közben ez még nem nagyon sikerült. Olyan volt már, és azért az is egy megdöbbentő élmény, hogy utólag beláttam, és meg is köszöntem egy ilyen időszakot, de közben? Úgyhogy, ha a magam szemszögéből nézem ezt a történetet, nagyon is meg tudom érteni a pusztai vándorlás terheit. De nem ez a helyes sorrend. A saját próbáink alatt kell példaként tekinteni erre, hogy még egy hosszú, bizonytalannak tűnő időszakban is mennyire vigyáz ránk Isten. Hiszen a vándorlás nagy részéről azt írja, hogy még a lábuk sem dagadt meg! Annyira szeretem ezeket az emberi megjegyzéseket a Bibliában. Semmi túlzás, nem mindig kellenek a lelki magasságok, mert ez kifejezi, hogy Isten a körülményekhez képest a legjobbat biztosította nekik. Volt élet, élelem, ruha. A többi miatt nem volt jogos az aggodalmuk. Ha pedig a végkifejletet nézzük, akkor teljesen megnyugodhatunk, mert a Bibliában és az életben is igaz, hogy minden jó, ha a vége jó. :)
Ernhoffer Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése