Józsué könyve 1. fejezet

^1,1 Mózesnek, az Úr szolgájának halála után ezt mondta az Úr Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának:

^1,2 Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak.

^1,3 Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek.

^1,4 A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa.

^1,5 Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el.

^1,6 Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.

^1,7 Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz.

^1,8 Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.

^1,9 Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.

^1,10 Józsué ezt parancsolta a nép elöljáróinak:

^1,11 Menjetek végig a táboron, és parancsoljátok meg a népnek a következőt: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek birtokul.

^1,12 A rúbenieknek, a gádiaknak és Manassé törzse felének ezt mondta Józsué:

^1,13 Emlékezzetek arra az igére, amelyet az Úr szolgája, Mózes parancsolt nektek: Istenetek, az Úr nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet.

^1,14 Feleségeitek, gyermekeitek és jószágaitok telepedjenek le ezen a földön, amelyet Mózes adott nektek a Jordánon túl. Ti pedig keljetek át harcra készen testvéreitek élén mind, akik vitéz harcosok vagytok, és segítsétek őket,

^1,15 amíg nyugalmat nem ad az Úr testvéreiteknek éppúgy, mint nektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nekik. Azután visszatérhettek birtokul kapott földetekre, hogy birtokoljátok azt, amit az Úr szolgája, Mózes adott nektek a Jordánon túl, napkeletre.

^1,16 Azok pedig ezt válaszolták Józsuénak: Mindent megteszünk, amit parancsoltál, és megyünk mindenhová, ahová csak küldesz.

^1,17 Mindenben úgy hallgatunk rád is, ahogyan Mózesre hallgattunk, csak legyen veled is Istened, az Úr, ahogyan Mózessel vele volt.

^1,18 Halállal lakoljon mindenki, aki ellene szegül parancsodnak, és nem hallgat szavadra, bármit is parancsolsz neki. Csak légy erős és bátor!

Amikor az ember nyugdíjas lesz, megszűnik a napi kötelességszerű munkába járás, bizony hajlamos lesz arra, hogy azt tegye csak, amihez kedve van. Visszajön a második gyerekkor, akkor is csak az iskola hozott be rendszeres elfoglaltságot, de azt is lehetett könnyedén venni, amíg a szülők és tanárok hagyták. Az ám, de felelősség is van, vagy nincs? Mert ha van ház, azt rendben kell tartani, nyugdíjasan is, ha esik, ha fúj. Az unokáknak, gyerekeknek segíteni kell. A közösségeknek, amelyekben éltünk szüksége lehet a munkánkra. Minden napnak van feladata. Aztán jön a csábítás, most fáradt vagyok, most nincs ehhez kedvem, most inkább mást csinálok, sajnos nem mindig sikerül ellenállni és a könnyebb végét fogjuk meg a munkának. Hol az erő hol a bátorság? Én úgy érzem, azt is ajándékba kapja az ember. – Ennek így is lehet és kell örülni. Uram segíts!

Fekete Márton