2,1
Akkor Józsué, Nún fia, titkon két kémet küldött
Sittímből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt
a földet és Jerikót. Azok elmentek, betértek egy Ráháb nevű
parázna nő házába, és ott lefeküdtek.
2,2
De Jerikó királyát figyelmeztették: Vigyázz! Izráeli
férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kémkedjenek az országban.
2,3
Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a
férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert
azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot.
2,4
Az asszony azonban fogta, és elrejtette a két férfit, majd
ezt mondta: Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem
tudtam, honnan valók.
2,5
Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem
tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert
még utolérhetitek őket!
2,6
Pedig fölvitte őket a háztetőre, és elbújtatta a lenkóró
közé, ami ki volt rakva a háztetőn.
2,7
A városbeli férfiak pedig üldözőbe vették őket a Jordán
gázlói felé vivő úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözők,
bezárták.
2,8
Még le sem feküdtek a kémek, amikor fölment hozzájuk Ráháb
a háztetőre,
2,9
és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt
a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket, és remeg tőletek
mindenki, aki ezen a földön lakik.
2,10
Mert hallottuk, hogyan szárította ki az Úr előttetek a
Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy a
Jordánon túl, mit tettetek Szíhónnal és Óggal, az emóriak két
királyával, akiket kiirtottatok.
2,11
Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a
lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek,
az Úr az Isten fönn a mennyben és lenn a földön.
2,12
Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amint én
szeretettel bántam veletek, ti is szeretettel bántok majd apám
háza népével, és biztos jelét adjátok annak,
2,13
hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fiú- és
nőtestvéreimet és mindenüket, és megmentitek életünket a
haláltól.
2,14
A férfiak így válaszoltak neki: Életünkkel kezeskedünk
értetek, ha ti nem áruljátok el a mi ügyünket. Amikor majd az Úr
nekünk adja ezt a földet, szeretettel és igazságosan bánunk
veled.
2,15
Azután leeresztette őket kötélen az ablakon át - háza
ugyanis a vár falánál volt, és így a várfalnál lakott -,
2,16
és ezt mondta nekik: Menjetek a hegyekbe, hogy rátok ne
találjanak az üldözők, és rejtőzködjetek ott három napig,
amíg az üldözők vissza nem térnek. Azután menjetek utatokra!
2,17
A férfiak ezt mondták neki: Nem fogjuk megszegni azt az
esküt, amelyet neked tettünk.
2,18
Ezért amikor bejövünk erre a földre, kösd ezt a piros
fonálból font kötelet arra az ablakra, amelyen át leeresztettél
bennünket. Gyűjtsd magadhoz a házba apádat, anyádat,
testvéreidet és apád egész háza népét.
2,19
És akkor, aki csak kijön házad ajtaján az utcára, az maga
lesz halálának az oka, mi ártatlanok leszünk. De minket sújtson
a büntetés, ha valaki kezet emel azokra, akik veled lesznek a
házban.
2,20
Ha azonban elárulod a mi ügyünket, akkor nem kötelez
bennünket az az eskü, amellyel megeskettél bennünket.
2,21
Az asszony így felelt: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Azután
elküldte őket, és azok elmentek. A piros kötelet pedig rákötötte
az ablakra.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése