32,26
Szétzúzom őket - gondoltam -, kitörlöm emléküket a
halandók közül,
32,27
de tartok az ellenség gúnyjától, mert félreértik
ellenfeleik, és azt mondják: a mi hatalmas kezünk, s nem az Úr
művelte ezt.
32,28
Milyen tanácstalan ez a nemzet, és milyen értelmetlen!
32,29
Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a
végük.
32,30
Hogyan kergethet ezret egy, és hogy űzhet kettő tízezret?
Csak úgy, hogy Kősziklájuk odaadta, az Úr kiszolgáltatta őket.
32,31
Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal, ezt
ellenségeink is megítélhetik.
32,32
Szőlőjük Sodoma szőlőjéből való és Gomora
szőlőhegyéről; szőlőfürtjeik mérges fürtök, a szemei
keserűek.
32,33
Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge.
32,34
De el van ez téve nálam, lepecsételve kincstáramban.
32,35
Enyém a bosszú és a megtorlás, amikor megtántorodik lábuk,
mert közel van vesztük napja, és siet, ami rájuk vár.
32,36
Bizony, ítél az Úr népe ügyében, és megkönyörül
szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja
apraja-nagyja.
32,37
Hol vannak isteneik - mondja - és a szikla, akiben bíztak?
32,38
Akik ették áldozataik kövérjét, itták italáldozataik
borát, nosza rajta, segítsenek, rejtsenek el benneteket!
32,39
Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam
kívül! Én adok halált s életet, összezúzok és gyógyítok,
nincs ki megmentsen kezemből.
32,40
Kezem az égre emelem, s mondom: Örökké élek én!
32,41
Ha villogó kardom megélesítem, és ítéletre nyújtom ki
kezem, bosszút állok ellenfeleimen, és megfizetek gyűlölőimnek.
32,42
Nyilam vérrel részegítem, és kardom jóllakik hússal:
elesettek és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejével.
32,43
Dicsérjétek, ti nemzetek, annak népét, aki megtorolja
szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek, de megbocsát
földjének s népének!
32,44
Így ment oda Mózes, és így mondotta el ennek az éneknek
minden szavát a nép füle hallatára, Józsuéval, Nún fiával
együtt.
32,45
Miután végig elmondta Mózes mindezeket a szavakat egész
Izráel előtt,
32,46
így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindazokat az igéket,
amelyekkel ma intelek benneteket: fiaitoknak pedig parancsoljátok
meg, hogy tartsák meg, és teljesítsék ennek a törvénynek minden
igéjét!
32,47
Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent
nektek. Általa éltek hosszú ideig azon a földön, amelyre most
átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.
32,48
Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez:
32,49
Menj föl ide, az Abárim-hegységbe, a Nebó hegyére, amely
Móáb földjén, Jerikóval szemben van. Nézd meg Kánaán földjét,
amelyet én Izráel fiainak a birtokába adok!
32,50
Azután meghalsz azon a hegyen, amelyre fölmégy, és elődeid
mellé kerülsz, ahogyan a testvéred, Áron is meghalt a Hór
hegyén, és elődei mellé került.
32,51
Mert Izráel fiai között ti is hűtlenek voltatok hozzám a
Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, és nem tekintettetek
szentnek Izráel fiai között.
32,52
Megláthatod ugyan közelről azt a földet, de nem mehetsz be
arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése