1,1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és
Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban
van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak:
1,2
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és
az Úr Jézus Krisztustól.
1,3
Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom
Atyja és minden vigasztalás Istene,
1,4
aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is
megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a
vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.
1,5
Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus
szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk
is.
1,6
Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és
üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti
vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a
szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk.
1,7
A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy
amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a
vigasztalásban is.
1,8
Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a
nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli
mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy
az életünk felől is kétségben voltunk.
1,9
Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy
ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a
halottakat;
1,10
aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és
meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is
megszabadít,
1,11
mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott
könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan
sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
1,12
Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk
bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával,
nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a
világban, kiváltképpen pedig közöttetek.
1,13
Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is
értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni,
1,14
ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk
dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján.
1,15
Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy
másodszor is részesüljetek a kegyelemben.
1,16
Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és
Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra
Júdeába.
1,17
Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit
tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az "igen"
egyszersmind "nem" is?
1,18
Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen"
és "nem".
1,19
Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi,
tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett
"igen"-né is meg "nem"-mé is, hanem az "igen"
valósult meg őbenne.
1,20
Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az
igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére
általunk.
1,21
Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és
felken, Isten az.
1,22
Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát
adta szívünkbe.
1,23
Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett,
hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba.
1,24
Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai
vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.
Pál hálát a a kegyelmi ajándékokért, és megköszöni a korinthusiak imádságát is a jó ügyért. Pál védekezik, mert némelyek azzal vádolják, hogy mást cselekszik, mint amit ír. Útitervének megváltoztatása a Lélek által történt, és nem a szava-hihetetlenség eredménye. Most is hirdeti, munkatársaival együtt, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, és őbenne Isten maga mondott igent és áment megváltásunkra tekintő ígéretére.
Bán Emilné Novák Joli
Bán Emilné Novák Joli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése