Pál második levele a korinthusiakhoz 2, 1-11

^2,1 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.

^2,2 Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok?

^2,3 Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.

^2,4 Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.

^2,5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem - hogy ne túlozzak - részben titeket mindnyájatokat is.

^2,6 Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá.

^2,7 Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.

^2,8 Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.

^2,9 Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.

^2,10 Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.

^2,11 Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.

Ebben az igeszakaszban, a szeretet érződik ki a teljes olvasatból. Nem ítéli el, hasznosnak látja Pál apostol, a gyülekezet "büntetés"-ét, de felhívja a figyelmet a megbocsátás fontosságára. Az hogy a szeretet gondoskodás mennyire fontos, "...hogy rá ne szedjen minket a Sátán." (10.) Ahogy utal arra, hogy a Sátán szándéka örökké embergyűlölő volt. Nem is gondolom, hogy a Krisztusi szeretetnél van fontosabb valami. Ha ő megbocsát nekünk, bocsássunk meg magunknak és így ellenségeinknek is! Imádkozzunk azért, hogy ez a szellem uralja országunk politikáját is!
Kis Tamás