Pál második levele a korinthusiakhoz 3, 4-18

^3,4 Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.

^3,5 Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.

^3,6 Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.

^3,7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,

^3,8 hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?

^3,9Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!

^3,10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt.

^3,11 Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.

^3,12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk;

^3,13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét.

^3,14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.

^3,15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.

^3,16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.

^3,17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

^3,18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.